Létezésem Finnországban

Látom, otthon is vihar van. Milyen hasznos, hogy beszereltem ide jobb oldalra ezt a két kis hőmérőt! Itt ma meglehetősen rapszodikus volt az időjárás. Párás harminc fokkal indítottuk a délutánt, majd kitaláltam, hogy elbiciklizem a boltba. Verőfényes napsütésből indultam…

Nos,nagyon sokminden történt velem, amióta nem osztottam meg nap mint nap történeteimet a publikummal. Azt sem tudom, hol kezdjem, mi az, amit még érdemes elmesélni, és mi az, ami mostanra érvényét veszthette... De azért úgy gondolom, hogy az eperfesztivált nem szabad kihagynom...…

A közeljövőre sem ígérhetek nagyobb aktivitást, mint amit jelenleg tanúsítok blogolás ügyileg. Holnap utazom 300 km-t, hogy egész hétvégén epret zabáljak. Aztán vasárnap visszajövök, hogy kicseréljek annyi pelenkát, amennyit csak lehet, kivigyem egy hétre előre az összes…

A mai napon Janne magával vitt dolgozni a méhekkel. Méhkirálynőt kellett keresnem, teljesen beöltözve (azért majdnem 30 fok van itt is), több százezer méh között turkálva. Megtaláltam őket. Nagyon szépek. Tudtátok, hogy koronájuk is van? Én régebben mindig úgy képzeltem…

Egyszerűbb külföldre menni, mint otthon folytatni. Nem csak a munkaerőpiaci csodás helyzet miatt. Az emberek rengeteg nyavalyát cipelnek magukkal az életükben. Ez igaz tárgyakra is, de emlékekre meg kapcsolatokra még inkább. Itt Finnországban minden olyan letisztult körülöttem.…