Azt kell mondjam, hogy Jurva a legjobb hely a világon. Körülbelül négyezren lakják, tehát egy átlag magyar falu, viszont hihetetlenül csinos és nyugodt házikókból áll. A Seinajokiban található alkalmazott tudományok egyetemének van itt kihelyezett tagozata, főképp fafaragók és bútortervezők tanulnak itt. Akik pedig mint kiderült, jófejek. Életemben nem találkoztam ilyen lökött társasággal, pedig már láttam egyet s mást. Az egész teljesen olyan, mintha egy hippi kommunába csöppennél. Virágok mindenütt, mert ugye a mi fejünkben az a kép él Finnországról, hogy sötét és hideg van. Ami helytálló, úgy októbertől áprilisig. Ilyenkor viszont hiába bulizol késő éjszakáig, hajnalig, világos marad végig. Süt a napocska ezerrel, és ezt nagyon élvezik a növények. Az utak mentén mindenhol orgona, a gyomok között iszonyat mennyiségű pitypang, de rengeteg más virág is van. Egyszerűen gyönyörű ilyenkor Finnország. A falu szélén nem kurta kocsma van, hanem egy tó természetesen, ahol lehet úszni, grillezni meg karaokezni persze. A diákok kollégium ok helyett nyaraló jellegű emeletes apartmanházakban laknak, amelyek között füves terület, fák, meg csend honol... Mindenki meglehetősen jól beszél angolul, és általában emlékeznek is rá, hogy ez a használatos nyelv, ha jelen vagyok:) Sokkal kedvesebb szituáció, mint amit Sopronban tapasztaltam, amikor Aleksivel megismerkedtem (egyedül ült egy rakat magyarul beszélő ittas fiatal között, akik egyébként is olyan dolgokról sztorizgattak, amikhez kívülállóként én sem tudtam hozzászólni)
Péntek
Janne volt olyan nagylelkű és elvitt Jurvába munkába menet. Azért volt ez nemes gesztus, mert Jurva egyáltalán nincsen a munkahelyére vezető úton:D 50 km-re van tőlem, ami nem nagy távolság, viszont busz, na az nincs. A találkát a központban levő hotel elé beszéltük meg. Megérkeztem egy olyan helyre, amilyet a westernfilmekben látni. Szinte vártam, mikor görög át előttem az a tipikus gyökérzet-szerűség... Nos, aztán megjött Aleksi, hazavitt, majd felkonferálta a nagy hírt, hogy lakik egy magyar srác a tömbben. Rosszat sejtettem, és kábé hat másik embert megkérdeztem, hogy ők is biztosak-e benne, hogy magyar. Váltig állították, hogy az. Végülis majdnem. Ukrán a lelkem. Furán pislogott, amikor magyarul beszéltem hozzá. Nem jött velünk karaokezni, nem is tudom miért.
Miután körbejártuk ezt a háztömbeszerű diákszállást és begyűjtöttünk mindenkit, elmentünk a tóhoz. Nem nagyon csúnya. És a tábortűz mellett ülni sem volt olyan nagyon rossz, miközben Paavo képtelen összeesküvéselméletekkel szórakoztatta a társaságot, benszülött táncmozdulatokkal illusztrálva a komoly finn-japán ellentétet. Úsztunk az algás tóban, és szerencsére megúsztam a vízbedobást és fröcskölést, bár nem is tudom hogyan, mert láttam a srácok szemén, hogy ez az egyetlen dolog amire per pillanat vágynak. Nyilván nincsenek hatalmas távolságok egy ekkora faluban, de azért a hazafelé való 5 kilométeres gyaloglás során számos pihenőt kellett beiktatnunk (kocsival mentünk ki, majd sört fogyasztottunk és gyalog távoztunk), így például megálltunk a helyi templomnál (ami fából van, mint itt nagyjából mindegyik templom...Közép-Európában meg olyan nagy cuccnak tartjuk a fatemplomainkat (lásd Késmárk) :D
Szombat
Egy spontán szerveződött grillparty nem olyan meglepő itt. Grillezős nemzetről van szó, amit megértek. Fél évig sötét van és hideg, és egész nap benn kell kuksolni, úgyhogy amint jobb az idő, megkezdődik a kinti élet. Akkor is kinn vannak, ha nem akarnak, mert hát ki kell használni a lehetőséget:) És persze akkor már enni is kinn kell. Nincs is ezzen semmi probléma. Csak azt gondolná az ember, hogy egy ilyen társadalomban tökélyre is fejlesztették már a grillen elkészített finomságokat, és hogy a boltok polcain rengeteg féle grilleznivalót kínálnak. Nos igen. Grilli makkara és grilli makkara ameddig a szem ellát. Csahogy. Van kicsi, nagy közepes, még közepesebb. És ki is fújt a választék. Mindegyik egyforma, fantáziátlan, műízű, pontosabban ízetlen. Némelyik állítólag sajttal van töltve, de ez nagyjából észrevehetetlen. Semmi bundázás, semmi töltelék, semmi izgalmas fűszer.... Csak a halál unalmas grillvirslik. Fujj. Néztek is nagyot, amikor hosszas puffogás után a boltban egy minivirslis zacskót és egy csomag borsos szélű sonkát vettem. Ha nem árulnak izgi kaját, csinálok én... A minivirsli sonkapongyolában egészen édesen nézett kis, és finom is volt, nem utolsó sorban pedig kiválóan pattogott a tollasütőn, ami nagy szerencse, ha az embernek vannak ütői, de nincsen labdája...
A grillezés után ismét a tóhoz mentünk, a karaoke bárba. Ízléstelen mennyiségű finn szám volt a listában, de hát gyanítom, hogy ez otthon is így van: a részeg karaokezó emberek leginkább a saját nyelvükön szeretnek énekelni. No azért mégiscsak volt néhány angol nyelvű örökzöld, habár azt hiszem egész este csak mi énekeltünk Aleksivel angolul, méghozzá a Wind of change-t. Kellemes volt. Még nem karaokeztam azelőtt. Mondjuk kicsit több őrültködést vártam volna, de azért megjárta... Egészen addig, amíg sikerült egy időre elbambulnom, ezt az időt pedig a társaság gyorsan kihasználta arra, hogy finnre váltson. Aztán kamillázhattam. És persze ilyenkor tör rá az emberre a honvágy. Ez az a helyzet, amikor a leginkább kívülállónak érzed magad, mert ott van körülötted egy csomó jófej ember, akik mind láthatóan kedvelnek, viszont például egyikük sem szeret (habár Aleksitől volt szerencsém kapni egy szerelmi vallomásnak is beillő "Hol utállak, hol imádlak" mondatot... Nos, ha őszinte akarok lenni, egyikre sem szolgáltam rá...) és hiába beszélnek vicces/értelmes/szórakoztató/elgondolkodtató dolgokról, csak annyit értek, hogy és, lovak, vicces, ajtó... Habár meg kell mondjam, néha, amikor finnül támadt kedvük humorizálni, én is velük nevettem. Lehet, hogy lökött komformistának néztek, de az igazság az, hogy olykor azért nevettem, mert értettem a poént. Sokmindent értek már, és ha gesztikulálnak és mutogatnak hozzá, akkor még egyszerűbb felfogni valamennyit abból, amiről szó van. Azért még mindig el tudnának adni három liter tejért meg egy kockás mamuszért cserébe, anélkül, hogy megérteném, hogy rólam üzletelnek.
Nos, a honvágy miatt elmentem sétálni (a bár 50 méteres körzetében) ami Aleksit rendkívüli mód feldühítette és jól kiosztott, mire közöltem vele az okot és elszégyellte magát. Nos, ki más értheti ezt jobban nála... (Mondjuk amúgy szerintem csak azért volt mérges, mert félt, hogy elveszek a kedvenc kék nadrágjával együtt...:P)
A hazaút szombat este ha lehet még hosszabb volt, Paavo és Aleksi a péntekinél is őrültebben viselkedett, és olykor sikerült az amúgy nagyon konszolidált Heikkit is magukkal rántaniuk. Ő is az ország keleti részéről származik, ahogy Aleksi és Paavo, és ez itt nagy különbségnek számít, vagy inkább csak felnagyított különbség, és persze humorforrás. A többieknek nagyon tetszett, amikor Aleksi és Paavo keletfinn dialektusban üvöltözött egymással. Próbáltam elképzelni, hogy mi olyan vicces abban, ha mondjuk két palócföldi barátom pálócosan inzultálja egymást, de ez biztos valami finn dolog lehet, mert nem jöttem rá a titok nyitjára.
Vasárnap
Vasárnap nem csinálunk semmit Aleksi szerint. Az nem arra van. Van benne valami. Így egész nap aktívan semmittettünk. Ez a ház mögötti fűben való fetrengést, zenehallgatást és kávézást jelentette (nyilván kinn kell semmittenni is!) valamint egy szokatlan házassági ceremóniát, mely a lábujjam meggyűrűzéséből és frissen szedett fűből alkotott esőből állt. Aztán hazahoztak, Aleksi, Paavo és Hannes, valamint félúton felvettük Hannes barátnőjét is, akit Paavo mérsékelt sikerrel próbált angol kommunikációra buzdítani. Meglehet, rossz benyomást keltettem azzal, hogy minden ruhakorcomból virágok lógtak ki, és ha meglengettem a toppomat a hasamon, onnan is rózsaszirmok hullottak. Hát hiába, én már csak ilyen hippi tavasztündér vagyok. Megtekintettük a kurikkai krokodil-alakú fát (egy sima fa, aminek kérgébe bele lehet magyarázni valamilyen gaviál szerű teremtményt) majd ettünk pizzát meg salátát. Finnországban drága dolog kajálda, de mindenféle ételhez mindig jár saláta és innivaló. 10 euróért vettem egy pizzát, amit Aleksivel ketten elfogyasztottunk az általunk összeválogatott ingyensalátával, vizet ittunk, a kávénkat meg Paavo-ra hagytuk, habár nem biztos, hogy szüksége volt rá, amilyen hiperaktív általában:) Úgy volt, hogy még úszunk egyet, mielőtt hazamennének, de Hannes kedves barátnőjének nagyon mehetnékje volt, így csak kidobtak az udvaron és már taposták is gázt:)) Najó, azért Paavo kiszállt meggyomrozni Ping Takkut, és Aleksi megölelgetett, megpuszilgatott (amúgy a finnek nem üdvözlik egymást puszival, inkább csak öleléssel, de leginkább anélkül:))
Itt most hűs idő van, vasárnap jégeső és vihar volt órákon keresztül. Mikor megérkeztünk a napfényes Jurvából elkerekedett a szemünk az aluljáróban létrejött kis tótól. Most is esik, a mobilnetem pedig nem örül neki, de ha ezt olvassátok, sikerült feltöltenem a blogra ami lényeges:)
79 képet osztottam meg a hétvégéről facebook-on a nagyérdeművel. Aki nem ismerősöm, vagy nincs is facebook profilja, az is meg tudja tekinteni erre a linkre kattintva:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10150174811852066.303504.582682065&l=1afededf0d Az album elején korábbi képek vannak, de minden kiderül a képaláírásokból azt hiszem:) Legalábbis a jurvai élményeket szinte percről percre lehet követni ezek segítségével, mert elég részletes voltam. A képek alatt először angolul olvasható a kommentár, de nem kell megijedni, a / jel után minden lefordítható le van fordítva magyarra, olykor pedig a magyar tartalmaz plusz jelentésréteget (aki ért angolul, esetleg ajánlhatom mindkettő áttanulmányozását a legjobb eredmény érdekében:))
Végül pedig had mutassam be társaságomat, legalábbis részben:
Először is természetesen Aleksi, akivel kapcsolatban eddig sem voltak illúzióim, de persze minden állatot a természetes környezetében lehet legpontosabban megfigyelni. Mentálisan beteg <3
Paavo nagyon kellemes társaság. Hiperaktív, egyfolytában ugrál és valami őrültködésen töri a fejét. Szeret angolul beszélni, tud is. Táncol, énekel, midenféle performaszokkal szórakoztatja a körülötte élőket és rendkívül fejlett asszociációs érzéke van. Intelligens és sok dolog foglalkoztatja, bármiről lehet vele eszmecserét folytatni. Nem az a finomkodó fajta, azt meg kell hagyni, viszont mégis mindig észreveszi, hogy mi van a másik emberrel. Ideális barát, remélem még sokszor találkozom vele. Szintén szívem minden szeretetével, de azt kell mondjam rá is, hogy mentálisan beteg:D :*
Sanna és Jalmari leginkább együtt mutatkozott fényképen, és ezt a kedves összhangot nem akartam megtörni azzal, hogy külön mutatom be őket:) A magyar Mari név miatt persze nem egyértelmű melyik-melyik, de Sanna a szőke hajú kedves arcú lány, Jalmari pedig a világosbarna coffos kedves arcú srác. Sanna egyébként kanapészörfölő, így vele már korábban is felvettem a kapcsolatot, csak eddig nem volt alkalmam találkozni vele, de remélhetőleg a későbbiekben ez is gyakoribb lesz, mert természetesen az ő társaság is üdítő. Ahogy Jalmarié is, aki szintén az a szelíd jóindulatú fajta ember, aki észreveszi ha valami bajod van. Persze majdnem eltörte Paavo bordáit, miközben táncoltak a grillpartyn, de ilyen ez az őrültködés:)
Kaj svéd, és bár korábban azt tapasztaltam, hogy itt nem rajonganak a svédekért, őt mindenki szereti. Szép romantikus számokat énekel és még szebbeket farag. Mármint nem romantikus számokat, hanem bútorokat. Tehetséges, érzelmes, kedves.
Hannes viszafogott, konszolidált fiú, akinek hangszerekkel van tele a szobája, és Mary Poppins matricát ragaszta a "lakott terület" táblára Jurvában. Szóval egy zseni:)
Heikki szintén keletfinn, ahogyan Aleksi és Paavo. Hangját nemigen hallani, viszont amikor keletfinn barátai kirúgják a ház oldalát, olyan őrültek már, időről időre ő is csatlakozik és valami váratlan ötlettel rukkol elő.
És hát persze ott voltam én is. Ez a kép mindent elárul az ottlétemről. Koszos hippi, akinek átlátszó körömerősítő lakkja alá bekúszott a tóparti mocsok, és nem lehet lemosni vízzel csak körömlakklemosóval majd otthon. A lábát úgy összecsipkedték a szúnyogfelhők, hogy megdagadt, és szabados létezése közben még férjhez is ment. Hétvégém története. (További képekért a korábban említett facebook linkre lehet kattintani)
.jpg)
