Elöször is ezuton hivnam fel mindenki figyelmet, hogy akkor MOST lehet elkezdeni a hazi oltar allitasat az etkezökben, nekem ajanlva, hogy gasztronomiai aldozatokat mutassatok be rajta a konyha istennöjenek. Tegnap összedobtam ugyanis egy csokis kekszet, Viljaana pedig rajar!!! Eszi! Teljesen magatol! Senki nem keri ra. Odamegy, vesz belöle, tejjel betömi, közben joizuen hummög, es közli, hogy ez meg a cukorkanal is finomabb. Jo, igaz, hogy ez nem Akkora ujsag azutan, hogy a hetvegen hajlando volt viszonylag normalisan etkezni ugy amugy is, de azert megis... Az en kekszem... Dagad a mellem a buszkesegtöl:)
Delutan elmentunk a közeli tohoz, negyesben (Janne, Viljaana, Piitu-Liinu es en). Talan felesleges is a latvany ecsetelesebe es hosszadalmas dicshimnuszokba kezdenem, tegye ezt inkabb helyettem nehany kep. Azt hiszem a lenyeg atjön, meg ugy is, hogy nem tulsagosan jok a fotozasi ösztöneim. De legalabb az ujjam nincsen benne egyik kepben sem, ennek azert örulni kell!
Hazafele megalltunk egy plaza szerusegben (amennyiben lehet plaza-rol beszelni egy 8500 lakosu faluban, ami nem is falu, hanem egy nagy kiterjedesu tanyavilag összefoglalo neve...), ahol illusztralando a helyi eletet, egy muanyag tehenet lehetett megfejetni a gyerekekkel. Nyilvan en is kiprobaltam, de a kepen Viljaana szerepel (a tögyböl termeszetesen csupan viz csorog, es a felvetel keszitese soran egyetlen allatnak sem esett bantodasa)
Piitu-Liinu egyebkent ma meglehetösen goromban viselkedett velem, erthetetlen okobol. Idönkent szabalyosan uldözöbe vett utesre lendulö kis kezecskejevel... Amugy vigyorog, meg jatszott velem, elvileg nem utal, de valamiert ma ilyen agresszor kedveben volt. Eleg sokszor kellett elövennem a szigoru arcomat, es azt mondani "Ei! Ei!" (nem, nem...viszont magyarul is azt mondanam, ej ej..:)) Ha az apja kiment, akkor ö is mindenaron az udvaron akart lenni. Ezzel nem is lenne problema, csak ugye mar leirtam mifele ruhaköltemenyek felaggatasara kerul ilyenkor sor... Igy amikor vegre sikerul beoltoztetni a gyereket, es kimegyunk, Iskä (apuci) meg bejön 10 perc mulva, akkor megy a hiszti... Bemegyunk, de az apjanak persze megint akad kinn dolga, nekem meg fözni kell igy a gyerek uvölt, mint a kis sakal. Szokasava valt velem, hogy behuzodik a lepcsö ala, szomoru kis torz arcot vag, egy darabig bög, utana csak akkor, ha ranezek, hogy megvan-e meg. Amugy csak ott gubbaszt. Ha meg akarom vigasztalni, attol csak rosszabb. Ordit, mint akit gyilkolasznak... Igy arra jutottam, egyszerubb mindkettönknek, ha ilyenkor ugy teszek, mitha ott sem lenne. Na, ma is ez törtent, es a kis szentem ugy kifaradt az uvöltesben, hogy lefekudt a földre es elaludt..:D Igy amikor a tuzhely mellöl rapillantottam (a fal tuloldalan, de egy legterben volt), kiterulve szuszogott, mint egy kis beka:) Felvittem, betakartam, aludt vagy 3 orat... Nem csoda, hogy 11 is elmult, mire este agyba kerult.
En mar sokkal korabban meg akartam ejteni ezt a blogbejegyzest, majd alomra hajtani kis koponyamat, de közbejött valami. Zuztam itten az interneten epp, amikor egyszer csak betoppan Viljaana a szobamba (nem szokott) es elkezd nekem valamit lelkesen magyarazni. Követtem az emeleti elöterbe, ahol is kifele mutogatott az ablakon, meg ugy tett, mintha valami budöset erezne (en nem ereztem semmit). Lementem vele, ö meg elöhozta a kis kinti jatszos overalljat, es elkezdett öltözködni... Mondom Janne-nak, jol sejtem, hogy Viljaana ki akar menni? Azt mondja jaa, igen, mondta, hogy kerjelek meg, hogy tollasozz vele, en meg mondtam neki, hogy nem tudom, hogy akarsz-e, kerdezzen meg... -.- Hat, megkerdezett, Janne epp csak azt az aprosagot felejtette el, hogy a lanyaival nincsen meg közös nyelvunk:D A lenyeg, hogy vegul kiderult aminek ki kellet, elmentunk tollasozni. Miutan 4-5 perc probalkozas utan sem sikerult egyikönknek sem egy epkezlab utest felmutatnunk, Viljaana bemaszott a bukszus ala (en persze követtem, gyermeklelku felnött modjara), majd felbukkantunk tulevelekkel teli hajjal es ruhazattal a tuloldalon, ahol az ut mellett a paci, a poni meg a kecske elkeritett kis resze van. Jopofizas, az allatokkal, majd nemi egyutterzö fumorzsolgatas utan vissza a pajtaba, egy zsak szena, egy tanyer zab, es mehet is az etetes. Aztan bicikliztunk is, vegul az az ötlete tamadt Viljaana-nak, hogy en akar lehetnek lo is, mert hat miert ne.. Hogy ezt velem hogy ertette meg, nem tudom, de hamar felfogtam. Megadoan tartottam a kezemben a proazom, majd a hatamra is vettem. Megpatkolt, lecsutakolt, felnyergelt meg minden. Tettunk par kört, a szomszed nagy derultsegere ugy, hogy a derekamon atfont egy gyeplö-felet, es csittegett meg csettegett nekem, es erre valo bottal utögette a hatam. Jo, egy picit megalazo volt, de a szomszednak meg folyton kilog a kömuves dekoltzsa munka közben, na...:D
A jatek közben kaptam enni is (tenyleg meg kellett ennem a friss fenyörugyet, mert ehetö...de finomnak azert nem mondanam..) es jo gazdam volt, mert mindig mondogatta, hogy hyvä hevonen, hyvä hevonen...:) Benn kaptam istallot (a fotel mögött) legelhettem begoniat (ezt azert nem igazibol, Katja agylobot is kapna, ha lelegelnem a szobanövenyeket:)) es kaptam egy halotarsat is. Igaz, kicsit hianyos paci szegenykem, a fejen kivul csak egy hosszu botbol all. Csoda, hogy a gyerekeknek felnöve megis lesz valahonnan realitaserzekuk...:) A jatek vegen Viljaana hosszasan sugdolozott a szomszed kanapen uldögelö apukajaval. Erdeklödö tekintetemre azt a valaszt kaptam Janne-tol, hogy Viljaana most boldog, hogy jatszhatott velem, es közben nem volt ott a Tossu (papucs... elsö telet hatalmas mamuszban veszelte at Piitu-Liinu, es raragadt ez a csaladi becenev). Ugyhogy azt hiszem kedvel, es boldogga teszi, hogy egy felnöttel több van körulötte, akitöl egy kis figyelmet kaphat (habar egeszen önallo 5 eves letere). Ezentul meg jobban figyelek ra, hogy habar a Tossu-ra kell jobban ugyelni, azert Viljaana is erezze a törödest:)
