A mai napot egy nagyon kedves kanapeszörfölö, Tero tarsasagaban töltöttem Tampereben. Elöször is: leegtem. Nem a szo atvitt ertelmeben, hanem tenyleg. A vallam rakvörös, bekentuk babapopsi-kenöccsel. Pedig a kardiganomat hol fel-, hol levettem, mert sutött a nap, de fujt a szel. Na igen, ilyenkör könnyu leegni meg napszurast kapni, meg se erzed, hogy sut a nap. Raadasul itt az ozon is vekonyabb, aztat mondjak...
Ehesen erkeztem egy ora körul, ugyhogy nagy egyetertesben a taplalkozas mellett döntöttunk, mint elsö varosnezö köruti allomas. Lakokocsibol arult mustamakkara-t zsakmanyoltunk, amit eleg felve vezetett elö Tero, mondvan, hogy hat ez ilyen kolbasz fele (szo szerinti forditasban fekete kolbasz), es tipikus Tampere-dolog. Mondom egyreszt bator vagyok, ha izekröl van szo, masreszt magyar is, szoval ha kolbasz, az nem lehet tul szokatlan... Hat, igazam lett. A mustamakkara ugyanis egeszen egyszeruen veres hurka:) Csak ök salataval es pirosafonya-szosszal eszik. Ugy is finom, meg kell mondjam.
Az egyetlen dolog, amit tulajdonkeppen megneztunk, az a Pyynikki torony, amiböl viszont latszik az egesz varos, szoval varosnezes:pipa:) Ket to talalhato Tampere-ben, es a torony egy kis dombon, egy park közepen, a ket to között van. Nagyon hangulatos, es allitolag itt aruljak a vilag legfinomabb munkki-jat. Összehasonlitasi alapom ugyan nincs, de izlett ez a fankfele. Ahogy mondjak, eves közben jön meg az etvagy, es velem is igy volt ez, ugyhogy a fank betolasa utan megrohamoztam a latotavolsagban levo fagyiskocsit. A csoki meg a vanilia amugy is unalmas valasztas, meg ha otthon is eszi az ember, node utazaskor kötelezö uj izeket probalgatni... Nos, en nagyon bator voltam, es a popcorn, illetve a kátrány mellett döntöttem. Igen, kátrány izu fagyi. Es amellett, hogy ez eleg abszurd, ez itt nem meglepö... Tero csak a patikukis fagyin akadt fenn, a kátrányos egeszen megszokott. Be kell vallanom, rossz valasztas volt reszemröl...meg ha ez titeket nem is lep meg, de a kátrányos fagyi egesz egyszeruen nem finom... A pattogatott kukoricas viszont egeszen elvezhetö, habar valoszinuleg segitett az izen az, hogy a masik nyalasi lehetöseg kátrány izu volt.
Ö pedig itt egy unkarinsyreeni Tampere-ben, vagyis "magyar orgona". Örules van.
Piitu-Liinu a hazauton, Siili tarsasagaban
Hazaerkezven pedig rigojancsit sutöttem. Holnap jön Aleksi, es gondoltam, ha mar hozzam jön vendeg, fözzek en, es ne csak azt, amit mondanak (krumplit csirkevel MINDEN ALDOTT NAP) hanem legyen ez most kicsit magyaros. Igy a holnapi menu töltött paprika (kaliforniai, meritt csak az van a boltban), a desszert meg az iment emlitett csokis csoda, amit sajnalatos modon eletemben elöször a kiköltözesem elött fogyasztottam. De semmi gond, mert bar az egesz estem rament, es a holnap reggelemnek is szerves resze lesz, de elkeszitem a sajat rigojancsimat. Talan ez a gyerekeknek is tetszik majd, mert a töltött paprikam mar eleve le van irva...Szerintem meg se probalja Katja lenyomni Viljaana torkan (aki egyebkent meglehetösen sokat eszik mostanaban...) es sejtesem szerint Heidi es Emmina sem lesznek megkinalva, merthogy azt mondta, hogy "Hu, jönnek a lanyok is, akkor kell valami mast is fözni" ....-.- Kitalaljatok mit...?
.jpg)
