2011.06.27.
00:57

Írta: äkäpussi

Kesäyön unelma / Szentivánéji álom

"Ész és szerelem mai napság ritkán tartanak együtt." (III. felvonás, I. szín)

 

Azt hiszem szerda volt, amikor Aleksi felhívott. A szokásos "hogy vagy, minden oké?" után gondoltam rátér a témára, ami miatt hívott. Katja ugyanis hetek óta kérdezgeti, hogy megyek-e valahova Aleksivel szentivánéjkor. Tehát úgy értelmeztem, hogy ez amolyan szokás, hogy a lányok elmennek valahova ezen a napon az Aleksijükkel... Szóval amikor hívott, ilyesmire gyanakodtam. Meg is kérdezte, hogy van-e már programom péntekre. Mondom nincsen. Mert lenne programajánlatod számomra? "Ó neem, nem... Mi itt leszünk Jurvában, észt eperszedőkkel fogunk bulizni." Öhöm, jó... És akkor miért hívtál? "Csak akartam tudni, élsz-e még..." .....-.- Nos, ilyen előzmények után úgy döntöttem csatlakozom Jannéhoz és a lányaihoz és elmegyek velük valami irtó izgalmas repülőgép sóra... Katja nagyon szeretett volna valahova elküldeni szórakozni, ő erősködött, hogy menjek... végső érve az volt, hogy sok lesz a pasi...:D Szóval végül belementem, habár mérsékelt lelkesedéssel, mert pl Katjának pár éve beszakadt a dobhártyája ezen az ünnepségen, no meg bár Janne kedves meg jó társaság, a lányai nem hinném, hogy különösebben odavannak értem. Az idősebbik tizenhét év körül van, és a tipikus tinédzser "Mindenkit utálok, de téged különösen" arckifejezéssel tud rám nézni...

Öt órakor közölték velem, hogy fél órán belül indulunk. Feltrappogtam a szobámba, hogy átöltözzek, rendbeszedjem magam. Látom ám, hogy van egy nem fogadott hívásom Aleksitől, fél órával korábbról... Gyorsan visszacsörgök rá, erre beleböfög... Aztán elkezd Paavo hangján beszélni.... Jó, végülis Paavo volt... Nem mintha Aleksi nem lenne meglehetősen lökött, de azért nem szokott büfögéssel üdvözölni:) Paavo közölte, Aleksi telefonján, hogy szeretnék, ha elmennék hozzájuk Jurvába. Most. Említettem ugye a tömegközlekedés teljes hiányát arrafele...

Végül hosszas egyeztetés után sikerült megszervezni, hogy Janne kerül egyet és elvisz Kurikkáig, ott pedig felvesz Aleksi (amennyiben adok neki benzinpénzt..hehe...) Szóval hét óta körül megérkeztem Jurvába. Megismerkedtem néhány helyi középsulis félrészeg lánykával, majd távoztunk a srácokkal a sárga házakhoz (Két főbb lakhelye van az ottani bútordizájnereknek, mindkettő ugyanolyan elrnedezésű, a falu két végén, Aleksi és Paavo a központban lévő piros színű blokkban lakik, Kaj és Jalmari pedig a sárga házakban) hogy csatlakozzunk Kaj grillpartyjához, és együtt töltsünk egy kellemetes estét Kajjal, Jalmarival, Paavoval, Sannával, Mikkoval, Aleksivel persze, meg még néhány ismeretlen sráccal. Nyilván volt grilli makkara dögivel, hozzá pedig saláta és újkrumpli. Legnagyobb meglepetésemre Aleksi ékes magyarsággal közölte velem, hogy újkrumpli. Azért ez nem az a tipikus szó, amit várnál olyasvalakitől, aki mondjuk 100-200 magyar szót ismer...:) Node így meglehetősen szürreális élményben volt részem, amint egy csapat finn -meg persze egy svéd- azt mondogatja, hogy "hupikék törpikék újkrumpli" (Sanna a múltkor rákérdezett mi hogy fordítottuk a Smurf-t, merthogy régen valaki mondta neki, és hogy viccesen hangzott... Úgyhogy megtanulták tőlem)

Az étek után elmentünk a tóhoz, ahol- mint kiderült- táncos mulatságot rendeztek. Finnországban nagy divatja van az ilyen ódivatú táncházaknak, amilyeneket én is hiányolok otthon. Főként középkorúak járnak ezekre a helyekre, és néha minősíthetetlenül tudnak viselkedni, most is láttunk néhány támolygó ötvenest, meg kerítésre mászó nagyit kitessékelő biztonságiőrt... Tangót, keringőt és hasonló kedves dallamokat játszott a zenekar, és Aleksi megtáncoltatott kicsit. És legnagyobb örömünkre Sanna és Kaj összemelegedett a tánc közben (habár én múltkor még Jalmarira számítottam, de végülis egyetértek Sanna döntésével:))

Volt romantikus tómellettücsörgés Aleksivel. Néztük a naplemetét, avagy napfelkeltét, fene se tudja... Igazából nem tudom említettem-e már, de meglehetősen zavaros nekem, hogy mitől is olyan nagy dolog ez a Juhannuspäivä. Nálunk ez a legrövidebb éjszaka. De itt? Itt nincs éjszaka... Egész éjjel világos van, hajnal négykor pedig már hétágra süt a nap... És a helyzet az, hogy szerintem egy ilyen kis nép nem engedhet meg magának egy ilyen dorbézolós éjszakát. Mert az ünnep szomorú része az, hogy minden évben sok felelőtlen élvhajhász halálozik el. Az idén 9 finnt vesztettünk. És csak ötmillióan vannak. És olyan szeretnivalóak, kár értük:(

Mivel ilyen kevesen vannak, az egész ország olyan, mint valami kedves kis falu, ahol mindenki ismer mindenkit. Sannával a couchsurfingen vettem fel a kapcsolatot, és Kurikkai illetőségűként volt ott bejegyezve, de kisült, hogy Jurvában lakik, és hogy habár akkor még nem ismerte Aleksit, az összes barátját igen (Aleksi ugye az elmúlt évet Magyarországon töltötte, Sanna pedig eközben csapódott a társasághoz). A család előző aupair-e szintén ismeri az egész brancsot, mivel Johanna, a közeli sajtbolt eladólánya elvitte egyszer Jurvába a nővére házibulijára, aki szintén valami fafaragótanonc. Amikor Tamperében kerestem idegenvezetőt magamnak, a körülbelül 800 kanapészörfölő közül 3 olyat sikerült kiválasztanom, akik jóbarátok, sőt, ketten lakótársak is... Végülis ugye Teroval tudtam összefutni ottjártamkor, és kép is készült rólunk. A srácok pedig a facebook képeim között kiszúrták, hogy a pólója egy finn amatőrszínház fesztiválról van, és hogy jé, ő is színészkedig, vajon ismeri-e Paavo egyik barátját, aki Tamperében játszik. És hát persze, hogy ismeri. A közös ismerős meg korábban abban a lakásban lakott Jurvában, ahol ez a felismerés megtörtént a számítógép előtt. Szóval erőst az az érzésem, hogy mindenki ismer mindenkit, és már egész Finnország tudja, hogy jelenleg egy magyar lány tartózkodik a Latva-Mantila családnál Jalasjärviben.

 

No, úgy volt, hogy szombaton hazahoznak a fiúkák, de inkább libikókáztak a játszótéren, meg elmentünk megetetni Hannes barátnőjének a macskáját, amiből persze macskadögönyözés lett, meg őrültködés a macskaszőrös franciaágyon. Úszni is akartak, de a tó öt kilométerre van, és mégse volt lélekjelenlétük annyit gyalogoni. Teszem hozzá, viszonylag langyos éjszaka volt a pénteki, és még szombaton is volt vagy 16 fok este, de aztán hajnalban volt esőcseperegés meg ihajj-csuhaj. Szóval maradtam. Egy egész hétvégét töltöttem a világ két legidiótább férfijával: Aleksivel és Paavoval. Ezt bizonyítandó, mikor végül vasárnap délután hazahoztak, csak rászánták magukat az úszásra. Persze ma körülbelül 15 fok volt nappal, és az eső is folyamatosan esett. De jó komformistához méltóan csatlakoztam hozzájuk, és elmentünk a közeli tóhoz megmártózni. Mondanom sem kell, hogy habár mindketten előrelátóan pakoltak fürdőnadrágot az útra, a tóhoz érkezés pillanatában feleslegesnek ítélték... A víz pedig iszonyat hideg volt. De borzalmasan. combközépig merészkedtem, meg nyilván Aleksi lefröcskölt. Ők viszont hosszasan mártóztak tetőtől talpig a hűs habokban. És habár amikor elindultunk itthonról, megkérdeztem, hogy megyünk-e máshova, vagy csak ehhez a kihalt tóhoz, nyilván nem kellett volna bíznom a válaszban. De azért vicces volt beülni pizzázni meg kávézni egy szál nyári ruhában és gumicsizmában...:DDD

A fényképezőgépem sajnos lemerült (nem számíottam a jurvai hétvégére, nem készültem rá, így elemeket sem tölöttem:( ) De azért sikerült néhány képet csinálni. Ímé:

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://akapussi.blog.hu/api/trackback/id/tr53017499

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása