2012.09.17.
23:12

Írta: äkäpussi

Helsinki, Habitare

en.jpg

Lassan másfél éve vagyok Finnországban és most sikerült eljutni Helsinkibe. Persze a repülőtéren már voltam, de az, mint a Terminál című Tom Hanks film óta tudom, még csak nem is számít Finnországnak. (nojó, ez nem egészen így van, de na...) Lényeg, hogy bár időbe telt, a lehetőség most elérkezett, így közel egy hetet töltöttem a fővárosban. Nyilván nem volt zökkenőmentes a szervezés...

Azért mentünk, mert Aleksi és Mikko közös standot bérelt a Habitare nevű nemzetközi bútorkiállításon, hogy ott indítsák be tervezői karrierjüket. Mivel az a bizonyos karrier ugye nem volt még beindulva, hotelre sem tellett a vidéki árakhoz képest -nem meglepően- magasabb árakkal dolgozó Helsinkiben. Szerencsére, -mint mi magyarok Budapesten- a finnek is tartanak 1-1 rokont a fővárosban ilyen esetekre. Aleksinek példának okáért ott van a húga, aki viszont egy magyar léptékkel mérve garzonnak is kicsi lakásban éldegél. Egy hét még testvérek között is sok egy ilyen "présházban". Na, az ilyen esetekre tartogatja a szerencsés finn/magyar a távoli fővárosi rokont, akivel egyszer még 15 éve egy esküvőn egy asztalnál ültek és párnapos gondolkodás után még a neve is beugrik. Ebbe a kategóriába sorolható Aleksi anyukájának a nagynénjének a beazonosítatlan családtagja, feltételezhetően a fia, akiről mint az előbbiek mutatják, Aleksi nem sokat tud, még a pontos rokonsági szálat sem. Ő ajánlotta fel a lakását, amikor megtudta, hogy Aleksi fedelet keres a kis szőke feje fölé. Ámde az események közeledtével én ismét kinn lettem hopp Finnországban és bejelentettem abbéli szándékomat, hogy követném kedves párom és élettársam/lakótársam/szobatársam/hálótársam Helsinkibe, ahol a nagy dobbantásra készül egy amúgy is érdekes kiállításon. Lehet, hogy tévesen ítélem meg a felénk irányuló érdeklődés mértékét, de azt gondolom, hogy ha magammal vihetném Aleksit bármely távoli rokonom meglátogatásakor és nem tenném, még tán az lenne ok a kisebb sértődésre vagy legalábbis egy "innye" jellegű sóhajra. Természetes emberi kíváncsiságnak nevezném. Ellenben vagy a finnekben vagy ebben a konkrét finnben ennek morzsája sem lelhető fel. Elgondolkodtam, hogy a feleség titulus áthidalna-e egy ilyen problémát, de a lényeg a lényeg, nem látott szívesen és nem a helyszűke miatt, hanem mondván, nem ismer. Mondtam, így nem is fog soha...

Szóval nekem más szálláshely után kellett néznem. Ilyenkor jön képbe a couchsurfing, magyarul kanapészörf, amiért én minimum Nobel-díjat adnék. Akik nem ismernék, ez egy internetes közösség rengeteg taggal világszerte, akik szeretnek új kultúrákkal találkozni akár úgy, hogy ők utazzák körbe a világot, akár úgy, hogy a világ jön hozzájuk, utazók formájában, akiknek használatára bocsájtják extra fekvőhelyeiket. Így töltöttem most három éjszakát egy fizikus doktorandusz kempingágyán és sokkoltam le a Gömböc nevű (szerinte zseniális, számomra sajnos jelentőségében nem értékelt) találmány nevének eredetét bemutató Magyar népmesék epizóddal, majd a sikerre való tekintettel több másikkal, melyekben a táncoló malacok visszatérő motívuma különös érdeklődésre tartott számot a részéről. Így kapott a látogatásom végén egy a Habitarén vásárolt disznó formájú sütikiszúrót és egy azzal elkészített búcsúvacsorát.

malac1.jpg

1: szilva, vörösáfonya, disznók: datolya, mandula, kakaópor
2: alma, tökmag, vörösáfonya, disznók: sajt

malac2.jpg

Az időm egy jelentős részét a Habitarén töltöttem, már csak azért is, mert máshol nemigen találkozhattam Aleksivel és láthatólag szüksége volt a társaságomra. Fizikailag és értelmileg is megterhelő öt teljes napig mászkálni az embernek a saját bútorai között és az azokat nézegető embereket meggyőzni arról, hogy pofátlanul magas összeget fizessenek egy viszonylag egyszerű, ámde eredeti dizájn darabért. A nyitás előtti napon jöttünk kocsival 400 km-ről, aztán rögtön nekiláttunk a stand felépítésének és a bútorok elrendezgetésének. Valami zavar-kavar volt a standjuk helyével és pár nappal korábban átvariálták az egészet. Mivel a szervezők hibája volt, ezért a fiúk egyrészt kaptak ötven ingyenjegyet, másrészt ugyan a helyük más elrendezésű volt, mint amilyenre a falakat tervezték és építették, de a lehető legfrekventáltabb helyen volt, a Habitare két tematikus kiállítása az EcoDesign és a trash design között, közvetlenül a világhírű és Finnországban nagyon népszerű Eero Aarnio standja mellett, aki így nem mellesleg meglátogatta a fiúk standját, még Aleksi hintaszékébe is beleült. Bárcsak mindenhol ilyen hatékonyan javítanák ki a hibákat...
Íme a stand összeszerelésének "pillanatai": (figyelem, a dőltbetűs képALÁírások a feliratok fölötti képekre vonatkoznak)

stand1.jpgstand2.jpg

stand3.jpg

stand4.jpg

stand5_sajat.jpg

Aleksi a saját székét használja fellépőnek a stand összeszereléséhez

stand6.jpg

Aleksi portfóliója megtekinthető itt

stand7.jpg

Mikko portfóliója megtekinthető itt

stand8.jpg

stand9.jpg

stand10.jpg

stand11.jpg

stand12.jpg

stand13.jpg

A munka végeztével, fáradtan



A Habitare követhetetlenül sok standból áll bútor- és mindenféle belsőépítészet témakörben, ráadásul az ArtHelsinki nevű képzőművészeti kiállítás is zajlott társrendezvényként, valamint az antik bútorok kiállítása Salonki- és a különféle fényt adó szerkezetek bemutatója ValoLight néven. Volt még vásáros részleg, ahol mindenféle dizájntermékeket lehetett a helyszínen vásárolni (például a fent említett sütikiszúrókat, vagy 3x3 cm nyírfakéreg-darab hűtőmágnest 5 euróért...) . A sima kiállító részen amúgy csak jövőre nézvést lehetett megegyezni, kimondott árusítás nem folyhatott.
Egyik nap Aleksi családjával is körbejártam a helyet. A szülei és a nagynénje cirka 400 km-t utaztak, hogy meglátogassák gyermeikeiket és részesei lehessenek a nagy kitörésnek. A szülők nem beszélnek angolul, viszont legnagyobb meglepetésemre a nagynéninek be nem állt a szája, és bár állítása szerint nagyon rossz az angolja, teljesen jól ki tudta magát fejezni, úgyhogy tudtunk beszélgetni is. Aleksi ugye a standjára volt pillanatragasztózva, úgyhogy én, mint pótlék hozzácsapódtam a pereputtyhoz egy napra. (Amúgy is Aleksi húgával laktam a hétvégén, ami jó alkalom volt arra, hogy kicsit megismerkedjünk, sőt, még gulyást is főztünk együtt, ami borzasztó finomra sikeredett. )
Még egy nagy-nagynénit is meglátogattunk, aki a nagy-nagybácsival meg egy édes kis keverék kutyussal éldegél. Az ő lányuk is tudott angolul, sőt, ifjúkori féléves magyartanulási epizódjából még emlékezett 1-2 kifejezésre. Mondjuk ezzel már nem lehet levenni a lábamról, amikor a postás is, ha meglátja, hogy Magyarországra küldök levelet a pénz átvételekor azt mondja "köszönöm".
Bár négy nap is megjelentem a Messukeskus nevű hatalmas komplexumban, hogy beszippantsam a dizájn-levegőt, nem láttam mindent. Egyszerűen túl sok. Ámde beszéljenek helyettem a képek.

100_5293.jpg

100_5295.jpg

Aarnio állatkák

100_5294.jpg100_5296.jpg

100_5297.jpg

100_5298.jpg

100_5299.jpg 

100_5300.jpg100_5301.jpg 

"hasznos" iphone kütyük

100_5302.jpg 

100_5303.jpg 

100_5304.jpg 

100_5305.jpg 

100_5306.jpg 

100_5307.jpg 

100_5308.jpg 

100_5309.jpg 

baba méret

100_5310.jpg 

100_5311.jpg 

100_5312.jpg 

100_5314.jpg 

100_5316.jpg 

Valaki van odabenn

100_5317.jpg100_5318.jpg 

100_5319.jpg 

100_5320.jpg 

100_5321.jpg 

EcoDesign

100_5322.jpg 

EcoDesign

100_5323.jpg 

EcoDesign, Jalmari portfóliója megtekinthető itt

100_5325.jpg

trash (szemét) design

100_5327.jpg

trash (szemét) design

100_5328.jpg

trash (szemét) design

100_5329.jpg

trash (szemét) design

100_5331b.jpg

trash (szemét) design, biciklitolvajok trófeája:)

100_5332.jpg

Aleksiék szomszédja, a népszerű Aarnio stand

100_5336.jpg

EcoDesign

100_5337.jpg

EcoDesign

100_5338.jpg

EcoDesign, Yrjö Kukkapuro világhírű tervező dizájnja, a prototípust elkészítette és a lapocskákat dizájnolta: Aleksi:)

100_5340.jpg

EcoDesign, cicifogas??

100_5341.jpg

EcoDesign

kiwi.jpg

messutehen.jpg

Messukeskus előtti szarvasmarha installáció (tehénmániás az ünnepelt művésznő)

És néhány kép a "Ki tudja a funkciójára legkevésbé alkalmassá tenni ugyanazt az egyszerű hintaszékdizájnt" versenyzői közül (igen, én vagyok a zsűri) :

100_5395.jpg

100_5394.jpg

100_5396.jpg

100_5392.jpg

100_5393.jpg

100_5397.jpg

Városnézésre mint olyanra vajmi kevés lehetőségem volt, lévén hogy a tömegközlekedés drága, a város meg nagy. A lábamat lejártam, mire eljutottam a Sibelius emlékműig. Közben ráadásul meg is áztam, mert bár az időjárásjelentés minden reggel esőmentes napot ígért, rendre tapasztalnom kellett, hogy az ősz esős évszak a Skandináv félszigeten.

kö.jpg

sibjo.jpg

sibalul.jpg 

bench.jpg 

tag.jpg 

head.jpg 

koszölö.jpg

A városközpontba szombat este jutottam el, amikor is a jurvai társasággal ültünk be egy kínai étterembe, azazhogy Helsinki első kínai éttermébe, ahol az előző köztársasági elnök látogatásáról készült képek voltak kitéve. Evés után a Moszkva nevű bárban ücsörögtünk, ami arról híres, hogy amikor a közvéleménykutatásaik eredményeként megtudták a tulajok, hogy a fő panasz, hogy túl sok a vendég, olyan minimálisra csökkentették a kiszolgálás színvonalát, hogy a kocsma ne legyen túlzsúfolt. Ennek megfelelően 20 perc után vánszorgott a pulthoz egy morcos arcú oroszos vonásokat viselő néni. Az asztalnál Mogyi márkájú tökmag evésére tanítottam a többieket. Helsinkiben ugyanis egy észt élelmiszerboltban bevásároltam magyar termékekből. Sőt, még egy ugyan észt gyártmányú, de magyar tejfölre emlékeztető smetanát is sikerült beújítanom.

rubik.jpg A kép a kanapészörfös vendéglátómnál készült, aki ottlétem tiszteletére megemberelte magát és kirakta mindkét Rubik kockát. Erről muszáj volt egy "csoportképet" készítenem.

müzli.jpg A központban képet nem sokat lőttem, az érdekesebb részeket csak a villamosról láttam. De ez a müzlistál megfogott. Egyébként egy kápolna.

A városnézést végül Veerával tudtam le, sőgornőmmel, aki elvitt az Arabianranta nevű városrészbe, amit a kocsiból szúrtam ki magamnak a családlátogatás közben. Újonnan épült házak, melyek építészeti és művészi remekek is egyben, közvetlenül a tengerparton, habár nem a nyílt tengerin, hanem egy mocsaras részen.

100_5417.jpg

100_5418.jpg

100_5421.jpg

100_5422.jpg 

100_5424.jpg 

100_5426.jpg 

100_5437.jpg 

100_5425.jpg 

100_5429.jpg 

100_5431.jpg 

100_5432.jpg 

100_5433.jpg 

100_5438.jpg 

100_5439.jpg 

100_5444.jpg 

100_5445.jpg 

100_5447.jpg 

100_5448.jpg 

100_5450.jpg 

100_5454.jpg

A környéken lakók saját konyhakerti növényeket nevelnek faládákban egy erre kialakított területen

100_5455.jpg

"Varjúfészek"

100_5458.jpg

Sirocco

100_5459.jpg

100_5460.jpg

100_5461.jpg

A nap fia

Lammassaari, vagyis Birka-sziget a hely, ahol Helsinkit alapították. A mocsaras tengerrészen palló vezet át a nagy kiterjedésű nádason keresztül. Olyan, mintha az ember nem is a fővárosban lenne.

100_5463.jpg

100_5464.jpg
Ötletes biciklitároló


100_5467.jpg 

100_5468.jpg

100_5470.jpg

100_5469.jpg

100_5472.jpg

100_5474.jpg

És most ismét Jurvában vagyunk, immár túl az ünnepi vacsorán, amit a Habitare végének tiszteletére főztem.

kaja.jpg

Mostanában olyan jókat főzök, hogy lehet, hogy nemsokára írok egy receptes bejegyzést...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://akapussi.blog.hu/api/trackback/id/tr714783963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.