2012.02.26.
19:06

Írta: äkäpussi

Hullut suomalaiset / Őrült finnek

Egy bejegyzes erejeig visszaallok idegesitö, ekezet nelkuli modba. Siilinjärviben vagyok ugyanis, keleten, Aleksi csaladjanal. Igen, keremszepen, idaig is eljutottunk, be lettem mutatva a csaladnak. Mondjuk beszelgetni vajmi keveset tudunk, mivel a szulök nem beszelnek nagyon angolul, en meg nem beszelek nagyon finnul, Aleksi huga meg leragadt a kuncogasnal:) De ugy tunik, hogy kedvelnek, illetve hat persze, hogy kedvelnek, hiszen imadnivalo vagyok! Anyospajti epp az iment keszitett rolunk egy foto a kanapejukon. No de ne szaladjunk, ennyire elöre, vegtere is mar 3 hete Finnorszagban vagyok ismet, es eddig csak az utazasrol tudtam beszamolni.

Jurvaban nyugalmas az elet, föleg, hogy nem sokkal az erkezesem utan Paavo elutazott. Voltunk korcsolyazni ketszer, jeges vizben uszni egyszer, talalkozgattunk az uj cserediakokkal (francia, nemet, cseh, angol es osztrak kiadasuak) az egyik este meg tradicionalis finn sörlevest is ettunk veluk. Eltöltöttem egy hetveget Lizzyvel es Johannaval, kartyaztunk, pletykaltunk, koriztunk es kiados nemet eteleket keszitettunk es ettunk.

Az örultsegek ezutan kezdödtek.Vegre eljutottam Jalasjärvibe meglatogatni a csaladot. KJicsit aggodtam, hogy Piitu-Liinu mar nem fog emlekezni ram. Vegulis csak 2 eves, es mar 2 honapja nem latott, es nem tudom milyen a babaagy egy aranyhalehoz viszonyitva. Amikor megerkeztem, a lanyok kinn jatszottak a hoban. Viljaana lelkesen integetett, lathatoan volt fogalma arrol, hogy ki vagyok, es nem is lepödött meg azon, hogy felbukkantam, velhetöen szo olt otthon a latogatasomrol. Piitu-Liinu ellenben "lefagyott". Csak allt ott a hoban kipirult arccal, a kisvödör logott a karjan, tetötöl talpig overallba öltözve, szinte csak a kis piros orra latszott ki, de az se vilaglott ki nagyon a fullpiros öltözekböl (az egyujjas kesztyu ugyan eredetileg rozsaszin volt, de mostanra erösen piszkosszurke szint öltött) Probaltam integetni neki, mosolyogtam, arcokat vagtam, de semmi. Csak bamult kövulten. Arra jutottam, hogy van valami sejtese, hogy en nem csak egy szimpla idegen vagyok (sokan jönnek mezet venni, ugyhogy nem szokta zavartatni magat az idegenektöl) de megsem tud hova tenni, es most erösen gondolkodik, bootol a kis agya. Ugyhogy egy idö utan feladtam, es bementem Katjaval, hogy gyönyörködjek a 2 honap alatt duplajara nött Tiiuban. Kisvartatva bejöttem a lanyok, es bar epp egy mondat közepen voltam, nem tudtam nem meghallani a tökeletesen kiejtett nevemet! Piitu-Liinu rohant felem, "Zsuzsa, Zsuzsa, Zsuzsa!" boldog felkialtasokkal! Nem volt karbaveszett idö, amikor zengettem neki a zs-ket pelenkazas közben. Akkor csak nevetett rajta, azt hitte csak vicces hangokat adok ki. De valoban a többi finnel ellentetben az ö kis fejlödesben levö nyelve be tudta fogadni az uj hangot. A finn nyelvben is rengeteget fejlödött, mikor elmentem meg ertettem majdnem minden szot, amit hasznalt. Most mar komplett mondatokban beszel, latszolag teljes finn szokincset hasznalva.

A lanyoknak tehat hianyoztam. Viljaanaval szineztunk meg tarsasjatekoztunk, Piitu-Liinut meg hurcibaltam ide-oda, meg kacarasztunk mint rendesen. Katja meg volt fazva, igy ramhagyomanyozta a nemes feladatot: vigyem el Viljaanat sielni. Ez mind szep es jo, csakhogy az eletben nem volt meg silec a labamon... No de mint mindent, ezt is el kell kezdeni egyszer (ahhoz, hogy el legyen kezdve!) szoval felcsatoltam a sileceket es utnak eredtunk. Katja megnyugtatott, hogy Viljaana tudja az utat, meg ugyesen siel, szoval csak utanozzam. Csak epp azt felejtette el Viljaanaval közölni, hogy a kezdöknek szant rövid palyan menjunk. Viljaana olyan izgatott volt a jelenletemröl, hogy sieles közben idönkent fel-felrikkantott, hogy marpedig ö most körbesieli a Földet. Ennek en annyira nem örultem, mert fogalmam sem volt hol vagyunk, annyit kanyargott az ut, hogy teljesen elvesztettem minden tererzekem (ami eleve nem tul sok). Csak remeltem, hogy hazafele tartunk. Valahogy ugy. Mivel idöerzekem sincs, nem tudom hany ora lehetett, mindenesetre amikor otthon Viljaana elmenybeszamolot tartott, akkor sapadt el Katja, hogy draga porontya a tapasztalt sielökre meretezett 5km-es, dimbes-dombos utat jaratta velem vegig, Csupan negyszer estem el, az elsö kettö meg a kertben törtent. Szoval összessegeben buszke vagyok magamra.

Elötte
Utana

Masnap egy ebedre voltam hivatalos. Kiderult, hogy Anya sokat emlegetett kolleginaja, aki 20 eve költözött ki Finnorszagba, egesz vegig ugyanabban a faluban volt, ahol en. Jalasjärvi a vilag közepe. Ugyhogy meglatogattam öket. Nagyon kedvesek voltak, es nagyon finom magyaros ebeddel vartak. Kiprobaltam a velös piritost is! Hatarozottan kedvemre valo volt.

Jalasjärvit elhagyva kanapeszörföltem egy kicsit. Kisult, hogy a couchsurfingen van egy jurvai regisztralt tag Sannan kivul. Megpedig egy ötgyermekes csalad (hatodik utközben). Ami meg ennel is viccesebb volt, hogy kiderult, talalkoztam is veluk. Lizzyvel töltött hetvegem soran egy esti seta közben azon puffogtunk, hogy Jurvaban celebnek szamitunk (Lizzy angol, 4 eve mar volt itt cserediak, azota is tartotta a kapcsolatot az itteniekkel, most meg visszajött. En is ide lettem "kötödve", igy szo van rolunk...) Utközben beugrottunk Nikohoz korit kölcsönkerni, es ahogy ajtot nyitott nekunk, meglepödve felkialtott: "Epp most kerdezett rolad valaki". Lizzyvel jot nevettunk az idözitesen, majd megkezdödött a kirakos, es kiderult: a csalad, akiknel egy napot keszulök eltölteni, ugyanaz a bagazs, akiket elözö heten a jegben furdes alkalmaval lattunk. A gyerekek a korlatnal alltak terhes anyukajukkal, apu pedig bukosisakban egy "pogo rugos bot" segitsegevel ugralt a jegen! A szemunk lattara szakadt be alatta, ruhastul belezuttyant a jeghideg vizbe, majd kimaszott, tovabbugralt es kikapcsolta a kamerat. Ime az utomunkalt video (jobb also sarokban CC-re kattintva angol nyelvu felirat kerhetö) Örultnek latszanak? Azok! Es imadnivaloak! A gyerekek nagyon baratsagos meglehetösen hamar. Egy regi iskolat vettek meg, ugyhogy a haz hatalamas! Juha antik butorokat es mindenfeleket gyujt, ugyhogy meglehetösen stilusos kis hely. Az udvarban kutya, a haz mellett muhely, a gyerekszobaban haromemeletes agy, a nappaliban kötelek es maszokak. Nem egy agyonfeltö csalad, a gyerekek viszont epek es egeszsegesek. Elias a polojat rahuzta a terdere es munamies-t jatszott, majd megelpetesszeruen az ölembe ugrott nehany ora ismeretseg utan:) (A munamies (kb tojasember) egy borzalmas finn krealmany, ök is szegyellik:D Ime) Mindenkepp egy megismernivalo csalad:)

Aleksihez visszaterve az volt a terv, hogy egy hetig egyedul leszek, amig ö hazalatogat. Ebben is maradtunk, el is indult, integettem neki az ablakbol. 10 perc mulva jött a telefon, hogy 5 perc alatt össze tudok-e csomagolni, mert jön vissza ertem... Szoval bedobaltam mindent egy nagy taskaba, beleneztem a tukörbe, majd legyintettem. Igy erkeztunk penteken este Mikkelibe, Aleksi csecsemökori jobaratjahoz. Ville-Pekkaval, Anttival es Johannaval töltöttunk egy napot, megneztuk Mikkelit, ellatogattunk a börtöntöltelekek kezimunkait arusito boltba (megtudtam, hogy ez a börtön egyike a keves "zart" börtönöknek Finnorszagban. Elöször nem ertettem a kifejezest, amikor Johanna kerdezte, hany nyitott börtön van Magyarorszagon. Ugy tunik, itt a börtönlakok nappal dolgozni jarnak, este pedig a börtönben alszanak. Hazi orizet hotel modra.) Bucsuzoul meg ellatogattunk a Bekescsaba utcaba.

Meg Mikkeliben elestem, nem utöttem meg magam nagyon, par ora mulva megis elkezdett fajni a bal karom. Izomlaznak erzödik, de minden egyes izomban, tenyertöl vallig. Mar mulik, de eleg kellemetlen tud lenni. Aleksi örultsegei meg nem segitenek tulzottan:D Tegnap este szankozni mentunk. Szankoztam en sokat gyerekkoromban, es most is hasonlora szamitottam, bar az ö szankoik sokkal hosszabbak, teljesen femek, csak az ules ulökeje van fabol, egyszemelyes es tamlas. Rollerszeruen kell hajtani, a tamlat fogva. Elmentunk a haz möge, hogy ott van egy is lejtö es ott szankozunk. A kis lejtö enyhe halalfelelmet okozott nalam. En ultem elöl az ulesen, Aleksi rohant partiz metert hatul, majd felpattant es lecsusztunk. Nem tudom hogyan, de sikerult ravennie a cserere. Tudtam is iranyitan a lefele zugo jarmuved, de erre a lököttje elkezdett uvölteni, hogy uristen meghalunk, es ne öljem meg... Erre persze nevetni kezdtem, az amugy is gyenge bal kezemnek meg a razkodas sok volt es elvesztettem az uralmamat a jarmu fölött, ahogy mondani szoktak. Estunk egy nagyot, de azert semmi komoly. Par napon belul ez mar a hetedik volt. A szankozas egyebkent egy olyan nap megkoronazasa volt, amikor is ellatogattunk Kuopioba, es az ut egy reszet a befagyott tavon tettuk meg. Kocsival. ugrasra keszen, kikapcsolt övvel ultem a röhögö Aleksi mellett, aki magabiztosan vezetett (meg csuszkalt) a 15 centi jegen a helyenkent 60 meter (!) mely to fölött. Hivatalosan kijelölt ut van a jegen, de nekem akkor is vegig a balatoni hummerek jartak az eszemben.

Veera, Aleksi huga kölcsönadta a regi korijat, igy el tudtam menni korizni is. Aleksie Jurvaban maradt, ugyhogy ö sielni ment. Mindenesetre a sporttevekenyseg megvolt mindkettönknek. Azert meg setaltunk egyet a naplementeben, Aleksi beletrukközött a hoba, mondvan csinal rolam kepet, menjek be oda a föld közepen arra a kis szigetre. A földön viszont akkora ho van, hogy combig el lehet benne merulni, igy nehezkes a lepkedes. Vegulis meguntam, es haton csuszva araszolgattam inkabb (a nagyobb felulet nem sullyed el, ezen az elven muködik a "hocipö" is, amit szinten ki fogok probalni holnap.)

Most varom, hogy Aleksi hazajöjjön, elment grillezni egy baratjaval. Ha megerkezik, megyunk szaunazni. Tradicionalis, fafuteses szaunajuk van, es megigerte, hogy ma este sutunk kolbaszt a szaunaban. Aztan lezuhanyzunk a vilagitos zuhannyal. Bizony, nekik olyan is van.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://akapussi.blog.hu/api/trackback/id/tr74211527

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.