2011.09.03.
21:37

Írta: äkäpussi

Minä puhun vain hyvin vähän suomea / Csak egy kicsit beszélek finnül

A helyzet azonban remélhetőleg hamarosan változik. Persze az ilyesmi nem két pillanat műve, de azt hiszem 4 hónap anyanyelvi környezet jót tesz... Így talán nem lesz olyan nehéz a kezdő nyelvtanfolyam, ami végre indul. Valahol. Eredetileg Seinäjokiba jártam volna, de most úgy néz ki, hogy itt Jalasjärviben is lesz kurzus, nemsoká érdeklődhetünk efelől... természetesen a tanulólétszámtól függ. Igazán kíváncsi vagyok, hogy van-e más külföldi itt a tanyavilágban rajtam kívül.

Eddig is tanulgattam, egyrészt a gyerekektől, másrészt saját kútfőből. Úgy értem amit a tévében, utcán, vagy a "nagyok" beszélgetésében gyakran hallok, azt egy idő után már meg tudom fejteni. Pár nappal ezelőtt a reggeli újságot lapozgatva (igen, néha nagyzolok ilyesmivel, mint az ovisok, akik fejjel lefele "olvassák" a könyvet) az az öröm ért, hogy az egyik képregénycsíkot teljesen egyedül megértettem. Jó, igen, a garfield nem arról híres, hogy hosszú értekezéseket tömörít egy-egy képkockába, de azért a "sajtot ízlelek" és a "tonhalszagot érzek" mégiscsak valamiféle mondatok.

Kikölcsönöztem a falusi könyvtárból egy nyelvkönyvet is. Egynyelvű, vagyis finnül tanítja a finnt. Ez persze csak rengeteg képpel lehetséges. A könyv régi és fekete fehér, ami némi derültségre adott okot a színek tanulásakor. Minden szó fölött egy üres téglalap virított. Persze meg volt ez is okosan oldva, mert utána mondatba foglalva szerepeltek a titokzatos színek, mint például "Appelsiini on oranssi" (A narancs narancssárga), és mivel az előző lecke szókincsét használta többnyire a magyarázó szöveg (zöldségek és gyümölcsök) így pengeéles logikával ki lehetett találni melyik szó melyik szín nevét takarja. Olyan izgalmas volt, hogy ha nem kölcsönkönyv lenne, kiszíneztem volna azokat a fránya téglalapokat Viljaana filctollaival.

Kíváncsi voltam, hogy van-e akcentusom. Merthogy az alapján, amit a finn nyelvről olvastam, a hangzóink néhány kivételtől eltekintve megegyeznek. Ezek pedig az "ä", az "e" és az "a". Az ä-t az okos magyar egyetemi tankönyv szerint a mi "e" hangunkhoz hasonlóan kell elképzelni, csupán egy kicsit nyitottabban ejtve, tehát az a-ra hajazva. Az ő a-juk egy rövid á-nak hangzik, az e-jük pedig rövid é-nek. A többi értelemszerű, illetve az ü hangot ők y-nal írják. Gondoltam nyert ügyem van, mert egyedül az "ä" jelent némi kihívást, de hát csak megtanulom előbb-utóbb. Aztán amikor Aleksi estimesét olvastatott magának, teljesen el volt ragadtatva az állítólagos akcentusomtól. Úgyhogy kíváncsivá tett, és bevontam egy kísérletbe. Kifundáltam egy szót, aminek van magyarul értelme, és csak olyan hangokat tartalmaz, amik állítólag megvannak a finnben is. Így vetettem papírra a kamu finn szót: "kötöötyy". Felolvastattam Aleksivel, és bár egyértelműen lehetett érteni, hogy kötőtűről beszél, átverni nem lehetett volna. A beszélő nem hangzott magyarnak. Tehát másképp ejtjük ki a dolgokat. Hogy hogyan, azt sajnos nem tudom. Remélhetőleg megtanítják majd a tanfolyáson. És akkor majd mondhatom, hogy Kyllä! Minä puhun suomea!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://akapussi.blog.hu/api/trackback/id/tr33200800

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása