2012.12.04.
21:10

Írta: äkäpussi

Adventi naptár 4 /Joulukalenteri 4

gombhal_1354651771.jpg_500x375

Gömbhal

Szólj hozzá!

2012.12.03.
14:24

Írta: äkäpussi

Adventi naptár 3 /Joulukalenteri 3

kolamaci_1354540970.jpg_500x375

Kólamaci (sk)

Szólj hozzá!

2012.12.02.
21:57

Írta: äkäpussi

Adventi naptár 2 /Joulukalenteri 2

banan_1354481859.jpg_500x375

Banán pongyola nélkül (sk)

Szólj hozzá!

2012.12.02.
00:59

Írta: äkäpussi

Adventi naptár 1 /Joulukalenteri 1

mazsola_1354406294.jpg_500x375

Szőlő és Mazsola... (sk alkotás)

Szólj hozzá!

2012.10.05.
16:44

Írta: äkäpussi

Minun suosikkini suomalaisista sanoista / Kedvenc finn szavaim

Még ittlétem elején írtam egy szószedetes posztot. Biztosan szórakoztató volt annak, aki ténylegesen tud finnül, mert na abban aztán voltak mindenféle ragozott alakok alapszóként feltüntetve. Sajnos még most sem feltétlenül vagyok a helyzet magaslatán finn nyelv ügyileg, viszont azért csak eltelt már majd' másfél év, meg most már voltam két órán is...

4 komment

2012.09.20.
15:08

Írta: äkäpussi

Hyvää ruokahalua! /Jó étvágyat!

avokado.jpgOhohó, hogy most fordult a kocka! Az oldal jobb szélén látható hőmérők azt mutatják nekem, hogy egy fokkal többet élvezhetek most Finnországban, mint Magyarországon tehetném. Feltételezem tehát, hogy nyájas olvasóim valamelyest jobban beszorultak a lakásaikba, mint néhány hete tették volna, és talán nagyobb hajlandóságot mutatnak arra is, hogy bekapcsolják a sütőt, beindítsák a főzőlapokat és a botmixereket és nekiálljanak úszógumit növeszteni az ínségesebb téli napokra. Na nem kell megijedni, a receptjeim többsége igen egészséges, nem túl drága, esetenként kimondottan olcsó és nagyon más, mint amit megszoktunk. Időm mint a tenger és a napsütés is inspiráló. Talán ma valami kempingezésfélére kéne főzőcskéznem... De mostanra itt van néhány recept, amiket az elmúlt időszakban fedeztem fel magamnak, alakítottam át vagy találtam fel. A képeket fenntartásokkal tessék nézni, nyilván nem vagyok egy Hemző Károly, de sajnos még Lajos Mari sem, bár azon az úton már legalább elindultam (ellenben a fényképezési tehetségem nem látszik fejlődni)

Íme néhány menü:

3 komment

2012.09.17.
23:12

Írta: äkäpussi

Helsinki, Habitare

en.jpg

Lassan másfél éve vagyok Finnországban és most sikerült eljutni Helsinkibe. Persze a repülőtéren már voltam, de az, mint a Terminál című Tom Hanks film óta tudom, még csak nem is számít Finnországnak. (nojó, ez nem egészen így van, de na...) Lényeg, hogy bár időbe telt, a lehetőség most elérkezett, így közel egy hetet töltöttem a fővárosban. Nyilván nem volt zökkenőmentes a szervezés...

Szólj hozzá!

2012.09.03.
22:34

Írta: äkäpussi

Marjat/ Bogyók

Legújabb szórakozásom a bogyószedés. Ez egyrészt direkte az életbenmaradást segíti mert ugyebár élelmet gyűjt az ember télire. Másrészt remek sport. A vörösáfonya-lelőhelyem 20 perc bicikliútra van a lakástól kellemes környezetben, egy nyitottabb erdőrészen, friss levegő miegymás. És miközben az ember bogyóért hajol annak is van ugye sportértéke még akkor is, ha a szedés könnyítve van a bogyóbögyörővel. Nem tudom, hogy ez hivatalos magyar szó-e, mindenesetre egy nyelvészeti portálon bukkantam rá, könnyen lehet, hogy a saját kreálmányuk. A szó azt a szerkezetet takarja, mely a földön pártíz centis cserjéken növő bogyók leszedésére lett kialakítva. Tulajdonképp egy fedett, fogas lapát. A fogai közé simítjuk az ágakat, mintha fésűvel és gyerekszépségversenyes parókával tennénk. A bogyók fennakadnak a fogakon, az ág és a levelek pedig továbbcsusszannak. A lapát hátsó részébe görögve gyűlnek a finom áfonyák és béfonyák.
És aztán ugye mivel egyelőre munkát keresek/ a munka keres engem, ez a pénzkereseti lehetőség is. Agyon ugyan nem fizetik, főleg abba belegondolva hogy némi tisztogatás és dobozolás után tízszeres áron adják el az erdőbe nem merészkedő nagyfenekű boltlátogatóknak. Ma volt az első felvásárlónap, úgyhogy még csak puhatolózni mentem. Kb két órát keresgéltem helyet, meg szedegettem vörösáfonyát. Három kilónyi lett, amit egy lábasban és egy Jalasjärvii mézesdobozban elvittem a felvásárlóhoz. Az előttem lévő idős pár 400 kilót hozott. Kicsit megszeppentem. Így nekik jó kis summa jött ki az 1,20-as kilós árral, nekem viszont ki kellett pótolnom, hogy ebédet főzhessek belőle. Ami mellesleg pazar lett, ezt a receptet ajánlom mindenkinek: http://www.zizikalandjai.com/2012/01/paradicsomszoszban-sult-tojas-azaz.html
Este aztán visszamentem még, hogy felmérjem mennyi maradt még a lelőhelyemen, meg szedjek is egy kicsit. Úgyhogy már van a következő alkalomra is kábé 3 kilóm, viszont az csak szerdán este lesz egy másik bogyós néninél (bácsinál?), úgyhogy addig még rommá szedhetem magam. Pedig már most sem tudom hova tenni. Holnap kénytelen leszek befogni a felmosóvödröt, aztán meg a hűtőbe lesz ömlesztve a szajré. A következő pénzosztásra már lehet, hogy kocsival kell menjek.
Közben mondjuk próbálok magamnak leszervezni valami méltányosabb üzletet. Én 400 kilót tuti, hogy nem fogok összesepergetni a műanyag kis kölcsönizémmel meg a leeresztett kerekű foltozott biciklivel közlekedve. Viszont hajlandó vagyok a leveleket, földet, fakérget, pokémonokat és szélsőjobbos uszítókat kiválogatni az áfonyák közül és megmosva tulajdonképp vasárnapi ebéd-kompatibilissé téve már rögtön eladható lenne embereknek, nem csak bogyósoknak. A tárgyalásokat megkezdtem (dobtam egy üzit fészbukon), hátha a helyi dizájnakármi kávézója szeretne friss áfonyát árusítani az odatévedő tereferélőknek és diákoknak.

100_5228.JPG

Szólj hozzá!

2012.09.01.
16:56

Írta: äkäpussi

Á-fonya / Mustikka

tekik.JPG

nagytekik.JPG

Ez itt kérem szépen az én saját készítésű áfonyás gumicukorkám jurvai világlegjobb áfonyából, amit magam szedtem az erdőben, ahol extra tiszta levegőt jelző szakáll nő a fákon. Hozzáadott adalékanyag mindössze egy kevés méz volt az idei jalasjärvi termésből. Ezen kívül csak egy fix rezsijű lakás kellett hozzá, ahol nem gond, hogy 10 órán keresztül 60 fokon résnyire kinyitva megy a sütő:)

Szólj hozzá!

2012.06.08.
18:22

Írta: äkäpussi

Aleksilla / Aleksinél


A hét elején meglátogattam a lányokat. Riasztó mértékben nőnek mindhárman, de főként életkorukkal fordított arányosságban (a legkisebb nő a leggyorsabban). Tiiu már mászik, sőt, ha Katja kézenfogja még járni is tud! Kicsit kancsi viszont, egyem meg, születése óta gondok vannak a szemével és most úgy tűnik, hogy az egyiknek az izomzata gyengébb. Ezt szokták óvodáskorban a kalóz technikával kezelni, de Katja azt mondta ha nem muszáj nem tenné ki a gyermekét permanens csúfolódásnak. Mondtam neki, hogy én emlékszem, hogy az oviban volt egy gyerek, akinek a szemfedője nem unalmas ragtapasz-színű volt, hanem sárga és mikiegeres, és hogy legalábbis én személy szerint inkább menőnek mint cikinek találtam.
Piitu-Liinu még mindig jól emlékszik rám és ugyanolyan baráti viszonyban vagyunk, mint eddig. A haja nő, az arca egyre kevésbé babás és egyre szépkislányosabb. Persze a kis lökött arcokat még mindig vágja, de sikerült néhány nagyon szép pillanatot is elkapnom.
Viljaana figyelmét elvonta a nemrég érkezett Heidi és Emmiina. Ő ugyebár már nagylány, így ha nem muszáj, nem a bébikkel játszik, hanem a nővéreivel serénykedik a lovak körül. De azért egy idő után csak felvette velem is barátságunk fonalát.
Katja beszerzett nemrég néhány tradicionális finn csirkét, most nagyon büszke. A kakas lába tollas és kisebb, mint a tyúkok, a két nagydarab tyúk meg úgy fut, hogy oldalra dobálják a lábukat, kisebb röhögőgörcsöt okozva ezzel nézőközönségüknek (nekem).  A kert persze telis-tele van mindenféle új jósággal, sziklakert meg miegymás, Katja ugye virágfüggő:) Kaptam tőle egy darabka viaszvirágot fakasztásra, ami régi vágyam volt: nagymama nővérénél volt egy gyönyörű példány, amivel előszeretettel játszottam gyerekkoromban. A növény azóta is azt a misztikus érzést eleveníti fel bennem, amit a régi, könyvekkel teli házban éreztem, ahol hagyományos értelemben vett játékok egyáltalán nem voltak, viszont sötét könyvtárszoba, giccses nippek meg édes levet levedző  viaszvirág annál inkább...
A Jalasjärviben töltött két nap legérdkesebb mozzanata -és sajnos nem pozitív- egy méhcsípés volt. A szenvedőalany én voltam. Ki más, hisz a család tagjai abszolút immunisak rá...Piitu-Liinunak nemrég a szeme közé csípett egy, de még a szempillája se rebbent... Nem úgy nekem. Kétségbeesett "help! help!" kiáltásokkal hagytam magára a hitetlenkedve néző Viljaanat és Piitu-Liinut akinek a homokozólapát is megállt a kezében úgy figyelte a fejleményeket. Az ebédlőasztalnál találtam Jannét, aki kiszedte a fullánkot az ujjamból. Kérdeztem, most mi lesz, adjon valamit amit rátehetek, de azt mondta á nem kell semmit, csak pár percig fáj. Hát én meg elhittem. Aztán most már hiába olvasom, hogy félbevágott hagyma meg szódabikarbónás borogatás, annyit ér neki mint ürüléknek a pofon. Anafilaxiás sokkot ugyan nem kaptam, de sanszos, hogy enyhén azért mégiscsak allergiás vagyok rá, mert két napja nem akar múlni. Piros, dagadt, kemény, meleg, viszket és fáj. Azért mókás, hogy 8 hónapig szó szerint pár lépésre éltem méhek ezreitől és egy sem eresztette belém az életét, erre most, hogy rövid látogatást teszek és óvatlanul a hajamba túrok...ajj...
De épségben sikerült hazavezetni és a korábban összecsomagolt holmijaimat sebtiben átcuccolni Aleksihez. Merthogy összeköltöztünk, legalábbis erre a hónapra. Tegnap együttélésünk ünneplésére gombócos káposztával és sajttortával vártam, nomeg telipakolt szekrényekkel, renddel és vázában friss virággal. Értékelte, úgyhogy egylőre jól vagyunk. Holnap csilisbabot főz.
csíz-kék

Szólj hozzá!

2012.03.17.
17:42

Írta: äkäpussi

Szilvásgombóc ó ó ó ó/ Luumu myky

Március 15 alkalmából úgy gondoltam, megvendégelem az itteni barátaimat és csapunk egy olyan igazán rendhagyó nemzeti ünneplést. Mármint lett ez úgy nemzeti, hogy soknemzeti. Jurva egy nagyon kis hely, de arányaiban elég sok a külföldi. Jönnek ide Európa minden tájáról, mivel itt van elég hely egy normális fafaragó meg asztalosműhely kialakítására, meg ugye pénz a felszerelésére. Ki is van mindenki bukva, hogy be akarják zárni. De ez még a jövő zenéje. Jelenleg virágzik a Seinäjoki alkalmazott tudományok egyetemének ide kihelyezett tagozata. A cserediákok pedig mind az önkormányzati lakásokban laknak, amik pedig néhány kivételtől eltekintve a suli 500 m-es körzetében terülnek el. Így nem olyan nehéz összecsődíteni egy kis társaságot. Kreatív energiáimat levezetendő kézzel írtam nekik meghívóat. Nyilván a mai modern korban teljesen adekvát egy facebook event, és igen, megkreáltam azt is, de úgy gondoltam, stílusos lenne, és így a stílustanoncok értékelnék az igazi papírmeghívó gesztusát. Persze a sorozatgyártás kicsit azért agyonüti az egészet, így mindenki egyedit kapott. Egy-egy magyar motívumot filctollaztam a levelekre, vagy legalábbis magyar jellegűt, mert a színskála no meg a tehetség azért némileg behatárolt. De íme, így néztek ki rajzolás közben, az írogatás megkezdése után:



Aztán feltekertem őket, piros masnival átkötöttem és névvel együtt a kilincseikre akasztottam. Ez némi sompolygást igényelt, minthogy amint már említettem a környéken lakik majdnem mindenki, de a pontos házszámokat a postaládákról kellett lelesnem. A sárga házakhoz való eljutással pedig igen meggyűlt a bajom. Ugyanis az ablakomból rálátni, és itt halad el az ösvény is, melyen úgy másfél percbe tellhet elérni odáig. El is indultam, mert balga módon azt hittem, ha az ajtónk előtti egyméteres hóból kétcentis lett, akkor az ösvényen taláható hópaplan is hasonló vastagságú. Elővigyázatos voltam és gumicsizmában vágtam neki, de ezzel csak azt értem el, hogy a combig süppedés után a hó tökéletesen bennmaradt a csizmában. Szóval kerültem egy nagyot, és mire hazaértem csurom víz voltam. De megérte. Másnap volt, aki izgatottan telefonálta fel a barátnőjét, hogy vajon ő is talált-e hasonló meglepetést a kilincsére akasztva.
 

Bulival telt tehát a péntek esténk. Behurcoltuk az asztalt a szobámba, a környékbeliek hoztak plusz székeket, mindenki elcsomagolta a saját kis tányérját és evőeszközét, én meg főztem 51 gombócot... Szóval képes recept következik...:D

Először is tégy fel főzni gusztustalan mennyiségű krumplit. Ezt itt úgy 3 kilóra tippelem, de a szemmértékem sosem volt az igazi.

Főzd amíg a héja el nem válik a kis testétől, és úgy nem néz ki mint amit megmarcangoltak. Ekkora már biztosan eléggé átfőtt ugyanis ahhoz, hogy a legkevesebb erőfeszítéssel pürésíthesd el.

Pürésíts. Vannak erre okos cészerszámok, nekem most villával kellett beérnem, így a képen látható simaság nem etalon... De egyébként semmi problémát nem okoz, ha marad benne 1-2 pukli, így sem jött rá senki magától, hogy a tésztában krumpli van. Azért a héját előtte távolítsd el...

Elvileg 1 kiló krumplihoz olyan 35 deka lisztet kell számolni. Ennél (tehát esetemben 1kg 5 deka) szerintem én valamivel kevesebbett tettem, de mivel se mérőszerszámom, se mérőmókusom, így még az is lehet, hogy mégis... A 3 kiló krumplihoz én szemre olyan 20 deka margarint tettem, és még egy tojássárgáját is belezuttyintottam, csak a hecc kedvéért, de simán kihagyható. Gyúrni kellett keményen, de azért kibírható ideig. Ez lett belőle:

Elvileg ezt a maszlagot ki kell nyújtani és kockákra vágni, de megsúgom hogy felesleges hely/idő/energiapocsékolás. Én egy-egy kis darabot a kezembe fogtam, kicsit megrángattam a széleit és beletettem a szilvát. Aztán összehajtogattam és jól meglapogattam. A kistányérba kirakott liszt jó szolgálatot tett. Szilvából lehet egészet is rakni, ez akkor jó, ha kisszeművel van dolgunk. Ilyenkor nyilván étkezéskor ügyelni kell a magra, nehogy félreinhaláljuk és szilvafa nőjön a tüdőnkben, mert akkor aztán lesz majd hulla szilva... Én délafrikai nagyszemű sápadt szilvákat kaptam, őket el kellett negyedelnem. A nedves szélüket fahéjas cukorba mártogattam és így tettem bele a gombócokba. Íme a szilva:

És íme a gombóc:



Ezek után fogtam egy hatalmas és irtó nehéz vas serpenyőt. Azért azt, mert ehhez fértem hozzá. Aleksi szereti a tradicionális eszközöket, és a világért sem ruházna be egy kényelmes teflonos habkönnyű változatra. Legalább izmosodom. Szóval végy bármilyen serpenyőt, tégy bele olajat/margarint/vajat/bálnazsírt akármit, és szépen állandó kevergetés mellett piríts benne zsemlemorzsát. Ehhez az 51 gombóchoz fukarul mérve kellett vagy 40 deka.

A gombócokat és ekkor kényszerpihenőre küldtem amíg a vendégek megérkeznek. Ez annyira nem tett jót nekik (a cukor megolvadt benn és kezdtek átázni) de mind túlélték és töltelékestől főttek ki. Lobogva forró vízbe kerültek, ahol nyilván letapadtak a fazék aljára, így pár perc után óvatosan meg kellett őketpiszkálni, hogy ha majd úri kedvük úgy tartja feljöhessenek a felszínre. Fel is jöttek, ekkor még úgy vártam egy kicsit érzéssel. 3-4 perc múlva viszont általában kiszedtem őket, nem jár ennél hosszabb fürdőzés. Még nedvesen kerültek a prézlibe, hogy tapadjon is rájuk valami. A fahéjas porcukrot melléjük tálaltam fel jobb híján nutellás üvegben (gyéren felszerelt konyhám van) így mindenki kedve szerint ízesíthette.

Tizenketten voltunk, hét nemzetet képviselve. Meséltem nekik március 15 eseményeiről és nagyvonalakban a háborúról (szabadságharcról...) is. Azt is elmondtam máskor hogyan ünnepeljük, és mind kaptak kokárdát is. Sajnos csak papírverzióval tudtam előrukkolni, és nem voltak biztosítótűim, így kreatívnak kellett lenniük a felhelyezéssel.

Azt hiszem mindenki jól érezte magát, úgyhogy remélhetőelg hamarosan folytatjuk jó szokásunkat. Sőt, ami azt illeti ma este filmet fogunk nézni az iskola "privát mozijában" (nagyonnagyképernyős tévé...)


 

Szólj hozzá!

2012.02.26.
19:06

Írta: äkäpussi

Hullut suomalaiset / Őrült finnek

Egy bejegyzes erejeig visszaallok idegesitö, ekezet nelkuli modba. Siilinjärviben vagyok ugyanis, keleten, Aleksi csaladjanal. Igen, keremszepen, idaig is eljutottunk, be lettem mutatva a csaladnak. Mondjuk beszelgetni vajmi keveset tudunk, mivel a szulök nem beszelnek nagyon angolul, en meg nem beszelek nagyon finnul, Aleksi huga meg leragadt a kuncogasnal:) De ugy tunik, hogy kedvelnek, illetve hat persze, hogy kedvelnek, hiszen imadnivalo vagyok! Anyospajti epp az iment keszitett rolunk egy foto a kanapejukon. No de ne szaladjunk, ennyire elöre, vegtere is mar 3 hete Finnorszagban vagyok ismet, es eddig csak az utazasrol tudtam beszamolni.

Jurvaban nyugalmas az elet, föleg, hogy nem sokkal az erkezesem utan Paavo elutazott. Voltunk korcsolyazni ketszer, jeges vizben uszni egyszer, talalkozgattunk az uj cserediakokkal (francia, nemet, cseh, angol es osztrak kiadasuak) az egyik este meg tradicionalis finn sörlevest is ettunk veluk. Eltöltöttem egy hetveget Lizzyvel es Johannaval, kartyaztunk, pletykaltunk, koriztunk es kiados nemet eteleket keszitettunk es ettunk.

Az örultsegek ezutan kezdödtek.Vegre eljutottam Jalasjärvibe meglatogatni a csaladot. KJicsit aggodtam, hogy Piitu-Liinu mar nem fog emlekezni ram. Vegulis csak 2 eves, es mar 2 honapja nem latott, es nem tudom milyen a babaagy egy aranyhalehoz viszonyitva. Amikor megerkeztem, a lanyok kinn jatszottak a hoban. Viljaana lelkesen integetett, lathatoan volt fogalma arrol, hogy ki vagyok, es nem is lepödött meg azon, hogy felbukkantam, velhetöen szo olt otthon a latogatasomrol. Piitu-Liinu ellenben "lefagyott". Csak allt ott a hoban kipirult arccal, a kisvödör logott a karjan, tetötöl talpig overallba öltözve, szinte csak a kis piros orra latszott ki, de az se vilaglott ki nagyon a fullpiros öltözekböl (az egyujjas kesztyu ugyan eredetileg rozsaszin volt, de mostanra erösen piszkosszurke szint öltött) Probaltam integetni neki, mosolyogtam, arcokat vagtam, de semmi. Csak bamult kövulten. Arra jutottam, hogy van valami sejtese, hogy en nem csak egy szimpla idegen vagyok (sokan jönnek mezet venni, ugyhogy nem szokta zavartatni magat az idegenektöl) de megsem tud hova tenni, es most erösen gondolkodik, bootol a kis agya. Ugyhogy egy idö utan feladtam, es bementem Katjaval, hogy gyönyörködjek a 2 honap alatt duplajara nött Tiiuban. Kisvartatva bejöttem a lanyok, es bar epp egy mondat közepen voltam, nem tudtam nem meghallani a tökeletesen kiejtett nevemet! Piitu-Liinu rohant felem, "Zsuzsa, Zsuzsa, Zsuzsa!" boldog felkialtasokkal! Nem volt karbaveszett idö, amikor zengettem neki a zs-ket pelenkazas közben. Akkor csak nevetett rajta, azt hitte csak vicces hangokat adok ki. De valoban a többi finnel ellentetben az ö kis fejlödesben levö nyelve be tudta fogadni az uj hangot. A finn nyelvben is rengeteget fejlödött, mikor elmentem meg ertettem majdnem minden szot, amit hasznalt. Most mar komplett mondatokban beszel, latszolag teljes finn szokincset hasznalva.

A lanyoknak tehat hianyoztam. Viljaanaval szineztunk meg tarsasjatekoztunk, Piitu-Liinut meg hurcibaltam ide-oda, meg kacarasztunk mint rendesen. Katja meg volt fazva, igy ramhagyomanyozta a nemes feladatot: vigyem el Viljaanat sielni. Ez mind szep es jo, csakhogy az eletben nem volt meg silec a labamon... No de mint mindent, ezt is el kell kezdeni egyszer (ahhoz, hogy el legyen kezdve!) szoval felcsatoltam a sileceket es utnak eredtunk. Katja megnyugtatott, hogy Viljaana tudja az utat, meg ugyesen siel, szoval csak utanozzam. Csak epp azt felejtette el Viljaanaval közölni, hogy a kezdöknek szant rövid palyan menjunk. Viljaana olyan izgatott volt a jelenletemröl, hogy sieles közben idönkent fel-felrikkantott, hogy marpedig ö most körbesieli a Földet. Ennek en annyira nem örultem, mert fogalmam sem volt hol vagyunk, annyit kanyargott az ut, hogy teljesen elvesztettem minden tererzekem (ami eleve nem tul sok). Csak remeltem, hogy hazafele tartunk. Valahogy ugy. Mivel idöerzekem sincs, nem tudom hany ora lehetett, mindenesetre amikor otthon Viljaana elmenybeszamolot tartott, akkor sapadt el Katja, hogy draga porontya a tapasztalt sielökre meretezett 5km-es, dimbes-dombos utat jaratta velem vegig, Csupan negyszer estem el, az elsö kettö meg a kertben törtent. Szoval összessegeben buszke vagyok magamra.

Elötte
Utana

Masnap egy ebedre voltam hivatalos. Kiderult, hogy Anya sokat emlegetett kolleginaja, aki 20 eve költözött ki Finnorszagba, egesz vegig ugyanabban a faluban volt, ahol en. Jalasjärvi a vilag közepe. Ugyhogy meglatogattam öket. Nagyon kedvesek voltak, es nagyon finom magyaros ebeddel vartak. Kiprobaltam a velös piritost is! Hatarozottan kedvemre valo volt.

Jalasjärvit elhagyva kanapeszörföltem egy kicsit. Kisult, hogy a couchsurfingen van egy jurvai regisztralt tag Sannan kivul. Megpedig egy ötgyermekes csalad (hatodik utközben). Ami meg ennel is viccesebb volt, hogy kiderult, talalkoztam is veluk. Lizzyvel töltött hetvegem soran egy esti seta közben azon puffogtunk, hogy Jurvaban celebnek szamitunk (Lizzy angol, 4 eve mar volt itt cserediak, azota is tartotta a kapcsolatot az itteniekkel, most meg visszajött. En is ide lettem "kötödve", igy szo van rolunk...) Utközben beugrottunk Nikohoz korit kölcsönkerni, es ahogy ajtot nyitott nekunk, meglepödve felkialtott: "Epp most kerdezett rolad valaki". Lizzyvel jot nevettunk az idözitesen, majd megkezdödött a kirakos, es kiderult: a csalad, akiknel egy napot keszulök eltölteni, ugyanaz a bagazs, akiket elözö heten a jegben furdes alkalmaval lattunk. A gyerekek a korlatnal alltak terhes anyukajukkal, apu pedig bukosisakban egy "pogo rugos bot" segitsegevel ugralt a jegen! A szemunk lattara szakadt be alatta, ruhastul belezuttyant a jeghideg vizbe, majd kimaszott, tovabbugralt es kikapcsolta a kamerat. Ime az utomunkalt video (jobb also sarokban CC-re kattintva angol nyelvu felirat kerhetö) Örultnek latszanak? Azok! Es imadnivaloak! A gyerekek nagyon baratsagos meglehetösen hamar. Egy regi iskolat vettek meg, ugyhogy a haz hatalamas! Juha antik butorokat es mindenfeleket gyujt, ugyhogy meglehetösen stilusos kis hely. Az udvarban kutya, a haz mellett muhely, a gyerekszobaban haromemeletes agy, a nappaliban kötelek es maszokak. Nem egy agyonfeltö csalad, a gyerekek viszont epek es egeszsegesek. Elias a polojat rahuzta a terdere es munamies-t jatszott, majd megelpetesszeruen az ölembe ugrott nehany ora ismeretseg utan:) (A munamies (kb tojasember) egy borzalmas finn krealmany, ök is szegyellik:D Ime) Mindenkepp egy megismernivalo csalad:)

Aleksihez visszaterve az volt a terv, hogy egy hetig egyedul leszek, amig ö hazalatogat. Ebben is maradtunk, el is indult, integettem neki az ablakbol. 10 perc mulva jött a telefon, hogy 5 perc alatt össze tudok-e csomagolni, mert jön vissza ertem... Szoval bedobaltam mindent egy nagy taskaba, beleneztem a tukörbe, majd legyintettem. Igy erkeztunk penteken este Mikkelibe, Aleksi csecsemökori jobaratjahoz. Ville-Pekkaval, Anttival es Johannaval töltöttunk egy napot, megneztuk Mikkelit, ellatogattunk a börtöntöltelekek kezimunkait arusito boltba (megtudtam, hogy ez a börtön egyike a keves "zart" börtönöknek Finnorszagban. Elöször nem ertettem a kifejezest, amikor Johanna kerdezte, hany nyitott börtön van Magyarorszagon. Ugy tunik, itt a börtönlakok nappal dolgozni jarnak, este pedig a börtönben alszanak. Hazi orizet hotel modra.) Bucsuzoul meg ellatogattunk a Bekescsaba utcaba.

Meg Mikkeliben elestem, nem utöttem meg magam nagyon, par ora mulva megis elkezdett fajni a bal karom. Izomlaznak erzödik, de minden egyes izomban, tenyertöl vallig. Mar mulik, de eleg kellemetlen tud lenni. Aleksi örultsegei meg nem segitenek tulzottan:D Tegnap este szankozni mentunk. Szankoztam en sokat gyerekkoromban, es most is hasonlora szamitottam, bar az ö szankoik sokkal hosszabbak, teljesen femek, csak az ules ulökeje van fabol, egyszemelyes es tamlas. Rollerszeruen kell hajtani, a tamlat fogva. Elmentunk a haz möge, hogy ott van egy is lejtö es ott szankozunk. A kis lejtö enyhe halalfelelmet okozott nalam. En ultem elöl az ulesen, Aleksi rohant partiz metert hatul, majd felpattant es lecsusztunk. Nem tudom hogyan, de sikerult ravennie a cserere. Tudtam is iranyitan a lefele zugo jarmuved, de erre a lököttje elkezdett uvölteni, hogy uristen meghalunk, es ne öljem meg... Erre persze nevetni kezdtem, az amugy is gyenge bal kezemnek meg a razkodas sok volt es elvesztettem az uralmamat a jarmu fölött, ahogy mondani szoktak. Estunk egy nagyot, de azert semmi komoly. Par napon belul ez mar a hetedik volt. A szankozas egyebkent egy olyan nap megkoronazasa volt, amikor is ellatogattunk Kuopioba, es az ut egy reszet a befagyott tavon tettuk meg. Kocsival. ugrasra keszen, kikapcsolt övvel ultem a röhögö Aleksi mellett, aki magabiztosan vezetett (meg csuszkalt) a 15 centi jegen a helyenkent 60 meter (!) mely to fölött. Hivatalosan kijelölt ut van a jegen, de nekem akkor is vegig a balatoni hummerek jartak az eszemben.

Veera, Aleksi huga kölcsönadta a regi korijat, igy el tudtam menni korizni is. Aleksie Jurvaban maradt, ugyhogy ö sielni ment. Mindenesetre a sporttevekenyseg megvolt mindkettönknek. Azert meg setaltunk egyet a naplementeben, Aleksi beletrukközött a hoba, mondvan csinal rolam kepet, menjek be oda a föld közepen arra a kis szigetre. A földön viszont akkora ho van, hogy combig el lehet benne merulni, igy nehezkes a lepkedes. Vegulis meguntam, es haton csuszva araszolgattam inkabb (a nagyobb felulet nem sullyed el, ezen az elven muködik a "hocipö" is, amit szinten ki fogok probalni holnap.)

Most varom, hogy Aleksi hazajöjjön, elment grillezni egy baratjaval. Ha megerkezik, megyunk szaunazni. Tradicionalis, fafuteses szaunajuk van, es megigerte, hogy ma este sutunk kolbaszt a szaunaban. Aztan lezuhanyzunk a vilagitos zuhannyal. Bizony, nekik olyan is van.

Szólj hozzá!

2012.02.06.
14:44

Írta: äkäpussi

Suomi / Finnország

Nos, mostanra ezt a munkacímet sikerült adni a blognak. Különben is fel lettem homályosítva, hogy az äkäpussi a webfordítók sugalmával ellentétben nem nőstényrókát, hanem méregzsákot jelent. Szóval üdv a méregzsák blogon!

Visszaérkeztem Finnhonba, megválasztották az új elnököt (Sauli Niinistö) és holnap találkozom reménybeli főnökömmel. Sokminden egyébként nem történik, -20 alatt még a cselekvést és történést jelentő igék használata is alábbhagy. Marad a van meg a létezik... Úgyhogy én vagyok, és gondolkozom is tehát persze, de csak módjával. 

Az utazás meglehetősen kimerítő volt: már kedden este el kellett indulnom Budapestre, mert a fapados járatok idétlen hajnali időpontokat kapnak felszállásra. Jöhettem volna malévval dupla áron, legendás részeseként a társaság hattyúdalának... De én a hosszabbik, olcsóbb utat választottam. Nos, így persze egy nap helyett négyig utaztam...

Kedden este már Pesten voltam, még aludni is volt időm egy órácskát, mielőtt kitaxiztam a reptérre hajnal négyre (valamivel kisebb összegért, mint amennyibe a Budapest-Stockholm út került...) Hat után már fel is szálltunk. Egy egészen picit azért fáradt voltam, de olyan rossz helyet sikerült választanom, hogy ihajj! Előttem egy tündéri svéd-magyar kétnyelvű kislány ült, kuncogott rám, és az út nagy részét nyugodtan végigjátszotta-beszélgette az apukájával. Azonban mint minden 3-4 éves kis szőke tündér, ő is eleresztett néha 1-1 velőtrázó sikolyt, amely megkockáztatom, még a pilótfülkét is elérte. Mögöttem szimpatikus török tinédzserek ültek, svédnek tűnő nyelven beszélgetve, meglepően sok angol kifejezést közbeékelve (igen, tudom, hogy a svéd sokat vett át az angolból, de itt nem erről volt szó, komplett mondatokat használtak angol nyelven, és nem svédes kiejtéssel) Ezzel még nem is lett volna probléma, de a törököknek valahogy másképp van összerakva a torkuk, vagy netán a fülük, nem tudom...mindenesetre egy átlagos közép- avagy észak-európai fülnek meglehetősen hangos az ő társalgásuk. Úgy meg aztán főleg, ha a csoport tagjai nem a mellettük ülővel, hanem a kettővel odébb helyet választóval óhajtanak kommunikálni a hajtőművek hangját elnyomva. Mindez még túlélhető lett volna, hiszen annyira kimerült voltam, hogy a géptérben is el tudtam volna aludni. Annál is inkább, mivel ott legalább nem böködtek volna, hogy ébredjek fel. A mellettem levő, ablakhoz közelebbi üléseket ugyanis egy idős magyar házaspár foglalta el. Beletelt egy kis időbe míg elhelyezkedtem, túléltem a felszállás fülproblémáit és ráhangolódtam az alvásra. Ezután is kellett még néhány perc mire ténylegesen álomba szenderültem. Fogalmam sincs, hogy ekkor mennyi időt kaptam magára az alvásra, de érzetre röngtön az álombamerülésemkor felébresztett a bácsi a pisilhetnékjével. Kiengedtem, majd persze megvártam míg végez, hogy visszaengedhessem. Felesége őszinte meglepődéssel fogadta urát... majd hosszas elmélkedésbe kezdett, hogy vajon neki is ésszerű volna-e meglátogatni a mosdót 8km magasságban. Egy darabig vártam a döntésére, de aztán csak elszenderültem. Ki tudja így, hogy meddig tartott eljutnia arra a pontra, amikor ő is jól megböködött, hogy márpedig engedjem ki. Ezek után már nem tudtam aludni...

Stockholmban kellemes idő volt, alig pár fok mínusz, és a szél is csak éppen annyira fújt, hogy lefagyassza az ember arckoponyájáról a húst is. Laza 3-4 órát sétálgattam mindenféle halvány ötlet nélkül arra vonatkozóan, hol is vagyok. De volt térképem, úgyhogy reméltem, ha megunom, legalább a pályaudvarig vissza tudok jutni (ahol letett a reptéri busz másfél óra zötykölődés után, és ahol 60 koronáért béreltem magamnak egy csomagmegőrző szekrényt.)

Délután találkoztam Benozirral, egy bangladesi fiatalamberrel, aki megújuló energiaforrásokat tanulmányoz, és erasmus mundus ösztöndíjjal éldegél Svédországban. Este pedig Chrissel rohantam el várostnézni, aki francia mikrobiológus phd. A rohanást szó szerint kell érteni: kb 35-45 perc alatt mutogatta végig a látnivalókat, amiket én a délután során 3-4 óra alatt látogattam tudattalanul végig. Aztán ettünk (Benozir tiszteletére csirke masalát rendeltem, ami túl édes volt...) Végül sikerült vagy 4 órát aludnom, mielőtt el kellett indulnom a komphoz.

A kompon csupán 11 órát töltöttem, egy buszülésben. Aludtam is persze, de időről-időre felébredtem erre-arra. Példának okáért a hullámokra. Az út egyébként látványos volt, de ez körülbelül összesen 15 percre kötött le. Enni se volt kedvem, az utazás valahogy kiöli belőlem az étvágyat.

Aleksi értem jött Turkuba, de a csodás idő rádobott másfél órát a tervezett indulási idejére, így abban maradtunk, megvárom a kikötő várótermében. Vártam is volna, becsülettel játszottam snake2-t a nokiámon, de egyszer csak odajött hozzám egy marcona biztonsági őr és kitessékelt a fagyba. Még jó, hogy akkor még nem tudtam, hogy -22 van, ha tudom, lehet hogy megfagyok a gondolattól. Így csak konszolidáltan pityeregtem egy órát az utcán, míg megérkezett az én hősöm, hogy elrángasson a fűtéscső mellől, amihez hajléktalan módjára behúzódtam ujjakat felolvasztani. Végülis hasznos élmény volt, most már tudom, hogy simán túlélek -22ben is egy órát a szabad ég alatt, lényegi mozgás nélkül (sok csomagom volt, nem nagyon állhattam neki köröket futni, csak helyben ugráltam)

Turkuban is maradtunk egy éjszakát, majd másnap délután egy kis múzeumlátogatást követően északnak vettük az irányt, úgyhogy péntek este óta immáron Jurvában vagyok! Juhú! Kaptam négy saját készítésű gyűrűt, így már öt van, lassan elfogynak az ujjaim! Tegnap krumpli volt, ma pedig krumpli lesz, de már csak -5 fok van. A táj fehér és az élet szép.

1 komment

2011.12.25.
14:10

Írta: äkäpussi

Joulukalenteri 24 / Adventi naptár 24

Szólj hozzá!

2011.12.23.
16:51

Írta: äkäpussi

Joulukalenteri 23 / Adventi naptár 23

 Nyári kép, Viljaana fellépésén

Szólj hozzá!

2011.12.23.
16:43

Írta: äkäpussi

Joulukalenteri 22 /Adventi naptár 22

 

 

Szólj hozzá!

2011.12.21.
13:22

Írta: äkäpussi

Joulukalenteri 21 / Adventi naptár 21

Szólj hozzá!

2011.12.21.
13:12

Írta: äkäpussi

Joulukalenteri 20 / Adventi naptár 20

Utolsó kép a búcsúzkodás előtt.

Szólj hozzá!

2011.12.19.
00:02

Írta: äkäpussi

Joulukalenteri 19 / Adventi naptár 19

Szólj hozzá!

2011.12.18.
11:40

Írta: äkäpussi

Joulukalenteri 18 / Adventi naptár 18

Hat vege. Itt vagyok Jurvaban, Aleksi kedden visz ki a repterre. Egy korszak lezarult, Kurikkaig sirtam. Viszont megyek majd meg latogatoba, remelhetöleg a közelben talalkok munkat.

Szólj hozzá!

2011.12.17.
00:17

Írta: äkäpussi

Joulukalenteri 17 / Adventi naptár 17

A mai napom az utolsó a családnál, aupairként. Az elmúlt nyolc hónapomat velük éltem le, így egy kicsit szívszorító érzés ez most, de majd jövök gyakran látogatóba. Álljon itt most néhány kép, akkor és most jelleggel. A lányok idekerülésemkor és mostanában:)


Viljaana Muminföldéről hazafele (2011 június eleje):


 

Viljaana a napokban itthon:

 

Piitu-Liinu Muminföldéről hazafele (2011 június eleje):


 

Piitu-Liinu a második születésnapján (2011 november vége):

Tiiu Viljaana ötödik születésnapján (2011 június vége):

Tiiu novemberben:


 

1 komment

2011.12.16.
00:22

Írta: äkäpussi

Joulukalenteri 16 / Adventi naptár 16

A mai napon sok szeretetvel köszöntöm egyetlen testvérkémet 21. születésnapja alkalmából!

Szólj hozzá!

2011.12.15.
02:05

Írta: äkäpussi

Joulukalenteri 15 / Adventi naptár 15

plusz zene

Szólj hozzá!

2011.12.13.
21:05

Írta: äkäpussi

Joulukalenteri 14 / Adventi naptár 14

A fényképen hogy-, hogy nem, a lányok királykék ruhát viselnek lila harisnyával, ámde a valóságban a ruha árnyalata megegyező lila volt, a hajbavalókkal egyetemben. A lényeg a lényeg: A kép a nagymama esküvőjére beszerzett ruhakollekció otthoni első bemutatásakor készült.

Szólj hozzá!

2011.12.12.
23:04

Írta: äkäpussi

Joulukalenteri 13 / Adventi naptár 13

Piitu-Liinu arckifejezése: "Jesszusom, a nővérem tiszta lökött"

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása