2013.05.30.
20:05

Írta: äkäpussi

Kiertomatka / Körutazás

Hélóta!
Ismét Finnországban vagyok, ezúttal a keleti oldalon, körülbelül azonos magasságban, de erről majd a következő bejegyzésben, mert ez így is igen hosszú lesz. Nem véletlenül, hiszen fél évről kell számot adnom és még csak unalmas sem volt. Így előrebocsátom, hogy az élménybeszámoló a teljesség igénye nélkül íródik.

roundtrip.bmp

A Pirospontokon aludtunk a kékeket még pluszban látogattuk

Amikor anno Aleksi Magyarországon élt két szemeszter erejéig, mi még nem voltunk együtt, így kicsit egyenlőtlennek éreztem a helyzetemet, mindig én voltam, aki a Másik országban lakik. Eljött tehát az ideje, hogy csavarjunk a szituáción egyet és éldegéljünk kicsit finn barátommal Magyarországon.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a sok-sok rokon és barát szanaszerteszéjjel él egy nem olyan nagy, ámbár igen változatos országban. Meglátogattunk rengeteg embert és láttunk sok-sok csodaszépet.

Január 3.: Aleksi gépe leszállt Ferihegyen. Réka albérletében töltöttük el az első hetet, a Keletinél. Minden nap bolti szószos spagettit ettünk, mert Aleksi annyira odáig volt érte. (Tudnám, hogy amúgy minek töröm magam a főzéssel...:D) Mivel ez amolyan low budget holiday/gap year akart lenni, a végtelen fővárosi látnivalók közül az ingyeneseket részestettük előnyben. Egy bkk hetijegyet engedélyeztünk magunknak és aztán igyekeztünk jól ki is használni és sokfelé elmászkálni. A drága hajós sightseeing alternatívája a nemrég induló bkk hajójárat, amit a bérletekkel lehet használni, vonaljegyből meg 100 forinttal drágább kell rá, de így is 500 HUF alatt lehet élvezni amit más hajókon ezrekért. Nem tudom, meddig éri ez majd meg nekik, mert elég lötyögősen utaztunk, bár gondolom nyáron nagyobb az érdeklődés. Amikor először bevezették a járatot a híradóban beszéltek arról is, hogy ez turistalátványosság is, ennek alátámasztására meginterjúvoltak egy külföldi házaspárt, akik a luxushajók helyett választották a párszáz forintos szórakozást. Ezt a megkérdezett úriember ki is emelte, ugyanazt látják, csak olcsóbban "Nyilatkozta a Budapesten nyaraló skót házaspár"- tette hozzá a riporter, és Apával röhögésben törtünk ki. Meglátogattuk Apa unokatestvérét, Tomit és családját is, ezt az estét Aleksi különösen élvezte, mert a finom ételek és borok mellett a társalgás angolul folyt és a háziak igen kedvesek. (Terkával még pónit is színeztünk)

6641_10151197623472066_1567795236_n.jpg

Szokatlan kép

Egy hét Budapestből nekem sok is volt, és Aleksi is megelégedett vele, úgyhogy Sopron felé vettük az irányt. Kocsival mentünk, mert Apa volt olyan kedves és átengedte nekünk az autóját az országjárás idejére. Szörnyű, hogy a tömegközlekedési árak olyan magasságokba emelkedtek, hogy már egy főre is drágább az út, mint egy személyautó benzinköltsége. Sopron Aleksi nagy kedvence, mégiscsak ott élt majdnem egy évig. Van is jópár barátja arrafelé, köztük Viki és Peti (plusz William Wallace, a westie kutya), akiknél meghúztuk magunkat. Volt ott minden, kezdve természetesen pálikával... Lángos, hóesés, sok-sok gyrosozás, kiskocsmás esték, Tűztorony kinézés-kilátás, Storno ház ésatöbbi ésatöbbi. Minna is -finn barátnénk- Sopronban tengette napjait magyar barátja oldalán, úgyhogy időnként egészen bábeli jelenetek zajlottak egy-egy öyyzejövetelünkkor (Laci és Minna németül beszélnek egymással, Aleksi és Minna finnül, Aleksi velem és a többiekkel angolul, én a többiekkel magyarul...) Aleksi magasság- és kilátás rajongó, így a soproni geofizikai intézet tetején is voltunk többet között... 

481054_10151197627402066_165498901_n.jpg

76050_10151197642587066_394016949_n.jpg

Soprontól már igazán csak egy köpés Ausztria, a helyiek többsége is oda jár dolgozni... Ágiékkal Bécsben körbejártuk a Schönbrunni kastély parkját, -meglehetősen arcfagyasztó szélben- majd Stephanie-val, osztrák barátnénkkal fedeztük fel Bécs kulináris élvezeteit, akkora wienerschnitzelt ettünk, hogy lelógott a tányérról, pedig jócskán fedte is egymást a két szelet és nem süteményestányérka volt... (Meg is kellett pihennünk ebéd után) A rengeteg múzeum közül sikerült egy borzalmasat kiválasztani, mert amikor Aleksi a szüleivel járt ott néhány éve, épp egy nagyon izgalmas kiállításnak adott otthont. Most ellenben a mumok (modern művészetek múzeuma) egy neoncsövekkel operáló művészt mutatott be 3 vagy 4 emeleten keresztül. Az installlációt egyszerű, kb 1-másfél méter hosszú neöncsövek voltak különböző színekben. Néha akadt egy-egy körbe hajlított, vagy ahol több cső is szerepelt egy műremekben, de leginkább csak csövek voltak egy nagy tér különböző pontjain elhelyezve. Még csak idétlen művészieskedő címeket sem adott neki az alkotó, amin Esetleg el lehet gondolkodni. A "kék színű neoncső" nem volt annyira inspiráló cím... A múzeum maradék termeiben performanszművészek videói voltak. Egyik emlékezetesebb, mint a másik... Volt egy alak, aki a földön feküdt mozdulatlanul, csak a karját húzogatta fel le a törzse mentén... a kamera időnként zoomolt. A másik egy teljesen elsötétített termet igényelt, ahol végtelenítva vetítettek a középszerűnél rosszabb természeti fotókat (levél közelről, pocsolya széle stb...). Nem vagyok én a kortárs művészet ellensége, de ebben a múzeumban a szuvenírbolt volt a legjobb hely, csak nevetségesen túl voltak árazva a dizájntermékek (persze, mert dizájntermékek...) szóval nem vettünk semmit. Jobban jártunk volt a pucér pasis kiállítással, aminek csak az óriásreklámjával fotózkodtam le. Előtte láttam a híradóban, hogy milyen botrány volt miatta, pedig ez milyen álszent! Mindenhol pucér nőket látni, de az Akt és Művészet, és megrovóan néznek a tinédzserekre, ha kuncogni mernek, mert hát ez Vénusz, aki kikel a tenger habjaiból... Pucér férfiból pedig szinte csak a Dávid szobor van...

230605_10151197638257066_160620881_n.jpg

321394_10151197638782066_698588560_n.jpg580726_10151197627802066_996101216_n.jpg

486119_10151197633292066_134092735_n.jpg

406100_10151197633382066_1664167490_n.jpg

Bécsből még visszakocogtunk Sopronba (hazafelé egy rövid megállót is beiktattunk Kismartonban) és tovább élveztük a hóesést. Kihívás volt kiásni a kocsit is, pedig azt gondoltuk ez Finnország után nem lesz probléma. Pont a csodálatos időjárásra való tekintettel dönöttünk úgy, hogy Ausztrián keresztül utazunk délre. Sopronból kiverekedtük magunkat, volt ugyan hó az utakon, de szépen lassan lehetett rajta menni. A határ után mintha egy másik dimenzióba csöppentünk volna, a hókotrók valahogy ott effektívebbek és bár ugyanazt az időjárást kapták a nyakuba a héten, teljesen tiszta utakon vezettünk végig. Egészen Kőszegig, ahol úgy döntöttük megállunk és körülnézünk, mégiscsak szép kisváros. Három óra mászkálás után úgy döntöttünk elindulunk Jákra. Egy km-rel Kőszeg után egy beláthatatlan kocsisor végén landoltunk. Azonnali hatállyal visszavonulót fújtunk, semmi kedvünk nem volt dugóban ragadni ilyen hidegben... Elkezdtem telefonálgatni és kiderült, hogy katasztrófahelyzet van, világvége, a minisztérium sír, az égből már nem is hó, hanem merő fájdalom hull ésatöbbi ésatöbbi... Megtudtuk, hogy "Segítünk" felkiáltással (ez még január 19-én volt, az ominózus eset előtt két hónappal volt!) Szombathelyen megnyitották a kollégiumokat az ottragadottaknak. Ez minket sajnos vajmi kevéssé segített ki, mivel pont arrafelé nem tudtunk eljutni. Kőszegen persze még a hoteleket és vendégházakat sem nyitották meg pénzért sem... Este volt már ugyanis, a tulajok valahol aludtak. Hiába zörögtünk be minden ablakon, a fagyos éjszaka kocsiban való eltöltése fenyegetett minket. Végül, mikor kaptunk egy 24 órása portaszolgálatos hotel címet (ahol borsos árakra számíthattunk) még egy utolsó halovány próbálkozást tettünk a továbbhaladásra (annak ellenére, hogy a tv még mindig a katasztrófát visította és hogy Kőszeg el van zárva a világtól) és láss csudát, a kocsisor vége csak nem tűnt fel és Szombathelyen találtuk magunkat. Ezek után már csak hab volt a tortán, hogy még Jákra is el tudtunk menni, rendőri segítséggel. Jákon éldegél Öcsike szép családjával (három kislány) és itt élvezhettük a továbbiakban az édes életet. A tízéves legidősebb gyermek vezényletével palacsinta és muffin is sült a hétvégén, és az anyukájuk is finomabbnál finomabb ételekkel kényeztetett minket. Még egy hangverseny is került a hétvégi programba, Szombathelyen a Pécsi Filharmónikusokat volt szerencsénk élvezni a Bogányi testvérekkel, akik -by the way- Finnországi kötődésűek. (később Pécsett volt szerencsénk egy- a zenekart reklámozó- hatalmas plakáthoz is, amin a karmester látható a "Suomalainen sisu- a finn erő" felirattal (most tekintsünk el attól, hogy a sisu nem erőt jelent, hosszú lenne elmagyarázni, google it...)) Érdekességként megemlíteném, hogy a koncert ideje alatt Öcsike autójának csomagtartójából rejtélyes módon eltűnt a nagy szatyor ennivaló, amit előtte vettünk.

394894_10151207585527066_1943465770_n_1.jpg

Öcsikével

jak.jpg

Jáki templom

Tab. Legtöbben csak a klaviatúráról ismerik, de egy kedves kisváros Balatontól délre. Itt él Vera nénje és Lajos bátyja, Apa nagynénje és nagybátyja. A házuk és kertjük mindig félelemmel vegyes csodálattal töltött el gyerekkoromban. Egy rettentő lejtős udvart képzeljetek el, a bejáratnál az első emeletre lehet bemenni a lakásba, a hátsó oldalon viszont már földszint is van. Öröm és boldogság, hogy nem nekem kellett beparkolni... Kisgyerekként Lajocs bátyja minden alkalommal azzal cukkolt, van-e már egyesem a suliban. A nemleges válasz mindig nemtetszést aratott, azt mondta akkor nem is vagyok igazi diák. Így hatodikos koromban egy félresikerült biosz röpdoga után örömmel újságoltam el neki a nagy hírt...

Tabról egy hajvágást követően (Aleksi volt a delikvens) csillagtúrát tettünk. Készült egy csodálatos fénykép a balatoni tájról Siófokon és Vera nénjéék két lányát is meglátogattuk, Enikő Zamárdiban lakik (ha emlékeim nem csalnak), két pici fiacskája égedelem :D és már alig várják, hogy felépüljön a házuk és a kicsiknek legyen helyük az energiáik levezetésére. Erikáék a Tab melletti Sérsekszőlős egyik tanyáján laknak, gyönyörű dombok között mindenféle állatkákkal és olyan internettel ami elé nem szabad beállni.

74655_10151207588092066_1436367913_n.jpg

Csodálatos balatoni látkép

45890_10151207592637066_979220143_n.jpg

Eggyel több birka a sérseki nyájban

Január 22. estéke már Göllében ért minket. Onann származik Apa, ott élnek a nagyszüleim. A település híres szülötte Fekete István és ugyan felnőttként már nem ott élt, a regényei szinte mind az ottani élményeket írják le. Látni is néha Vukot erre. A második szívinfarktusba halt bele Budapesten, az első után egy sofőrrel lehozatta magát Göllébe és végighajtatott a falun.

45501_10151212671842066_182401697_n.jpg

Puhelinkoppia on nykyään tosi vaikea löytää- vagyis: Nagyon nehéz telefonfülkét találni manapság, ahogy a finn tankönyvem mondja...

Január 25., Dombóvár: Különleges nap volt ez Aleksi életében, egy igazi disznótor részese lehetett, pálinkástól, sültvérestől meg szőröstül bőröstül. Töltött szalámit is, bár leginkább az aljamunkát bízták rá, a töpörtyűnekvalót kockázta. Mivel Ákos unokatestvérem és Aleksi is sikertelen volt az újabb és újabb pálinkáspoharak visszautasításában rám maradt a vezetés. Végülis abszolváltam a feladatot, de volt sikongatás. Én voltam mondjuk a sikongató de hát mentségemre legyen mondva, én Alföldi lány vagyok, ott nincsenek olyan utak, hogy nem látod miféle szakadékba zuhan a huppanó után, amíg fel nem érsz. Igazi hullámvasútélmény. Állítólag gyerekkoromban ugyanezen az úton egy ilyen nagyobb dombocska után követeltem Apától, hogy mégegyszer menjünk rá... Most örültem, amikor végre megérkeztünk Pécsre.

14819_10151212673697066_513748894_n.jpg

Pécs lett Aleksi új kedvenc magyar városa és nálam is versenyben van (és volt már rég). Most, hogy eu kulturális főváros volt még szebb lett, van mit nézni! És a Rengeteg nevű helyen pedig nagyon finom kaja van meg teák! a Zsolnay múzeumban pont nem voltunk, de volt mit látni azon kívül is, múzeumlátogatásunkat ezúttal Csontváryra és Vasarelyre korlátoztuk. Voltunk a "kaptárban", az egyetem egyik épületének (Tudásház) érdekes termében, ami zsolnay mozaikokkal van kirakva. A Planetáriumban megfájdult ugyan a fejem a felfele nézegetéstől, de érdekes program volt. Az Abaligeti Cseppkőbarlangban- bár jó idő volt aznap- mi voltunk az egyedüli látogatók az adott órában induló barlangvezetésen, így a barlangász úriember szövegelését le tudtam fordítani Aleksinek és még kérdehettünk is!:) Orfűre csak átugrottunk, de mindenkinek ajánlom, ha arra jár, gyönyörűszép, ahogy az autóút egyszercsak kiér a hegyek közül és előbukkan a völgyben a kis falu. Pécsről elmenőben a Tv tornyot és a Tubest is meglátogattuk, aki szereti a magasságot, annak jó program, nekem csak a fagylaltkehely segített...

734365_10151241605772066_558516768_n.jpg

A Kaptár

391779_10151241617037066_809335403_n.jpg

Tubes


Dombóváron él Gabika (Apa ikre) és Árpika. Egy hetet töltöttünk el, kissé leeresztve a sok élmény után. Sétalgattunk ugyan, de nem voltunk elég motiváltak pl a helyi téglamúzeum meglátogatásához és egy újabb Fekte István múzeum sem hozta lázba Aleksit (aki a gölleiben egy órát unatkozott, amíg a néni- miután megkérdezte kérünk-e tárlatvezetést és nemleges választ kapott- megosztott velem jópár anekdotát). De mindketten sütöttünk sütit, meglátogattuk Mari nénjééket (Mamám másik húga Vera nénje mellett), hiány ott sem volt sütiből (Mari nénje a családi cukrász és Jancsi meg Móni is a nyomdokait követik) és a házuk melletti Szoborparkot. Egy középkori torony mellett sok fafajta és egy hatalmas szoborcsoport szétszedett darabjai (első független magyar kormány) láthatóak ott. A kedvencem viszont régen is és most is a hajóhinta volt.

47023_10151269211882066_130527333_n.jpg

Szeged felé menet Szekszárdon és Baján is megálltunk, csak hogy még többet lássunk az országból. Szegeden ezúttal nem sok időt töltöttünk, nyulaztunk Eitinél, sétáltunk egy kicsit a belvárosban és meglátogattuk a Vadasparkot. Ez azért volt kihagyhatatlan, mert az előtt elveő hetekben kettő kölyök született és generált hírt a facebook oldalukon. Egy törpeviziló (így hívom Aleksit) és egy lajhármaki (így hív ő engem...). Ezt jelnek tekintettem és a még mindig hűvös idő (finn tavasz) ellenére élveztük.

Békéscsabára értünk végre, de ezzel még korántsem ért véget a kör. Először egy kis pihenés után Gyomaendrődre tettünk egy kis kitekintést a feburár 16-tal kezdőd hétvégén. Feri már begyúrta a kolbászhúst és a segítségünkkel 25 vakbelet (átlag két kiló hússal) töltött meg (ez a szajmóka, katakönyök, dora vagy dorka) Feri ezután felakasztotta őket a füstre és elment Csabára Anyához. Mi pedig élveztük a számítógép és tv mentes hétvégénket. Sokat olvastunk, beszélgettünk és ökörködtünk az ágyneművel.

525023_10151269223567066_74612487_n.jpg

644440_10151269224332066_1430823346_n.jpg

539579_10151269221492066_1804563172_n.jpg

Február 21-én Gyulára ugrottunk át pár órára. Rékát és Lalit is vittük és majdnem egy vadkacsalány is csatlakozott hozzánk. Követett minket egy jó darabon, amíg a csatornaparton mentünk és ha lemaradt, hangosan és méltatlankodva hápogott, amíg meg nem álltunk és be nem vártuk.

482675_10151327166427066_969043277_n_1.jpg

Békéscsabán töltöttük a legtöbb időt természetesen, kultúrát próbáltunk erőszakolni a fejünkbe a hosszú finn vidéki száműzetés után. A Körösparti Vasutas Fúvószenekar, az Alföld vonósnégyes és a Debreceni Kodály Filharmónikusok koncertján voltunk többek között, a színházban megnéztük a Lear király maffiajelmezes, angol rendezős előadását (Réka volt Cordelia!) És a Porondszínházban (cirkuszi sátor a kis evangélikus templon udvarán) Frank Sinatra életéről élvezhettünk egy musicalt Vastag Tomi címszereplésével és Lali felejthetetlen konferanszié-alakításával. Rékáék vettek egy törpetacskót akit rendszeresen jártunk szeretgetni és sokat főzőcskéztem is, az utóbbi időkben cukor és liszt nélkül. Aleksi csellózni tanult Anyától, Anya pedig angolul tanult az öntapadós cetlikről amiket a lakásban a tárgyakra ragasztottunk.

179194_10151394953587066_164209263_n.jpg

644219_10151327134067066_1762232836_n.jpg

Aztán a március 15.-ei hetet szúrtuk ki arra, hogy Debrecenbe menjünk. Ezúttal már elővigyázatosabbak voltunk és mindenhonnan tájékozódtunk az időjárásról így szerencsésen megérkeztünk még a verőfényes napsütésben. Tizenötödikén valahogy nekünk sem volt kedvünk megemlékezésekre látogatni, éppen elég volt nagymamáéktól eljutni Manyikáékig (Anya húga). Normális időben húsz perc séta, most vörösre fújt feldagadt arcbőr és leizzadás a térdig érő hóban való gázolás sportértékétől. A piros-fehér-zöld palacsintám se lett piros meg fehér meg zöld, de azért jól éreztük magunkat. Ha jobb idő lett volna többet is láthattunk volt a városból, de sikerült felmennünk a Nagytemplomba amikor ismét jó idő volt és így végülis az egész várost láttuk... Egy rövid látogatást Anyáknapján is tettünk Debrecenbe, de akkor csak családi életet éltünk és szalonnát sütöttünk.

debrecen.jpg

Debrecenből Egerbe mentünk Noémihez. A Minaretet nem lehetett kihagyni, bár utóbb kiderült, hogy én nem csináltam jó üzletet. Egyrészt tériszonyom másrészt klausztrofóbiám sem értékelte a 100 lépcső megmászását őrületbe kergetően csiga alakzatban lőrésszerű ablakokkal néhol, majd a kiérkezést az "erkélyre", ahol a hátam a falhoz, a hasam a korláthoz ért, egyszerre, pedig nem híztam. Igen hamar beteltem tehát a kilátással és visszahúzódtam a toronyba. Hogy ne gondoljak arra mennyire szörnyen érzem magam, lefelé szinte rohantam (minek következménye egy kétnapos intenzív izomláz lett lefele lépcsőzéskor) és a lépcsőket számoltam. Lent pedig hűtőmágneseket nézegettem, csak hogy ne kelljen arra gondolnom, hogy Aleksi még fenn van a biztonságosnak nem mondható kis kilépőn és élvezi Egret a magasból. De Eger mindezek ellenére továbbra is gyönyörű és az egyik kedvencem és Noémivel meg Gabóval is jól éreztük magunkat.

530000_10151327136242066_1505047430_n.jpg

Lent, biztonságban

Már úton voltunk Budapestre, amikor rájöttem, hogy Gyöngyös is útbaesik és akkor már igazán nem kéne kihagyni a Mátra Múzeumot. Néhány éve gyönyörűen felújították és már eleve a park nagyon hangulatos, a kastélyban is van néhány érdekes holmi (bár leginkább a mamutcsontváz hozott csak lázba) és az új épületben pedig három emeleten keresztül tekinthető meg Magyarország élővilága. Plusz még élő állatok is vannak egy pálmaház körül, habár a szőrös pókokról ezúttal is lemondtam volna. Szóval aki arra jár, ajánlom, érdemes megnézni. Pest előtt még Mogyoródnál elhaladva én balga megemlítettem Aleksinek, hogy itt van a Hungaroring. Finn létére nem rajongó, de ez valamiért mégis teljesen lázba hozta és egy fél órát kerengtünk a faluban, mire eljutottunk a pályáig, ahol a szürkületben megnézhette a kerítésen keresztül a pálya egyik aszfaltdarabját...  Pestre azért mentünk egyébként ismét, mert Szeli és Gyuszi lakásavatót tartott. A buli után haza terveztünk menni Csabára, de a csodás idő ismét beütött, úgyhogy pár napot eltöltöttünk Áginál. Az említett havazás miatt olyan sokat nem élveztünk a fővárosból ezúttal, de jókat aludtunk.

644534_10151327136612066_932863473_n.jpg

Csabára menet azon a hosszú úton igazán meg kellett állni valahol, hogy minél többet lássunk az országból. Kecskemét jött szembe velünk. A központban sétálgattunk megnéztük a Cifra Palotát meg úgy egyáltalán a várost, hogy milyen amikor sötét és üres. Ettünk valami gyorskaját (talán tortillát vagy hamburgert?) aminek a maradékát egy fekete cicának adományoztam, aki a pénzfelvevő automatán ücsörgött és fújt a közeledőkre. Akkor olvastam ki a Mester és Margaritát, úgyhogy egészen a Behemótra emlékeztetett.

580157_10151327137507066_353175900_n.jpg

Na, otthon aztán volt húsvétolás. Tavaly Finnországban ünnepeltem és megpróbáltam a szokásos díszletet előteremteni, Johannával és Sannával festettünk tojásokat, a boltban találtam tormát is, vettem vákuumcsomagolt sonkaféleséget és nekiláttam kalácsot sütni. Igenám, csak a finn hozzávalók meg a tapasztalat hiánya... Ehető lett, de köze a kalácshoz nem sok volt. Idén ugyan otthon voltam, vehettem is volna kalácsot de vonzott a kihívás meg időm is volt, úgyhogy nagyon rákészültem utánaolvastam, aztán elvonultam megvalósítani a tervet. Egy fél napig gyúrtam, kelesztettem, végül aranyos kis nyuszibucik lettek, amik bár egy cukrászműhelyben nem állnák meg a helyüket, otthoni műként majdnemhogy esztétikusak voltak és emellett hihetetlenül finomak, puhák és foszlósak! Egyszóval tökéletesek. A tojásfestés tapasztalatait majd jövére tudom kamatoztatni, most sajnos ecet került a főzővizükbe így csak a második adagot fogta be a festék, de a kurkuma gyönyörűszép napsárgára festi a tojást!

63501_10151332568967066_1437901738_n.jpg

nyuszibuci

Amikor megvettük a visszaútra a repülőjegyet még volt egy hónapunk amit kalandokkal tölthettünk meg. Nagyon terveztük, hogy ellátogatunk Erdélybe, de korábban nem mertünk nekiindulni a katasztrofális útviszonyok miatt. Májusra viszont elolvadt a hó a Biharban és Gyuri ajánlott is nekünk egy jó kis szállást meg kirándulóhelyeket. Magunkhoz vettük Ágit, mert a Szamos-bazár hallatán teljesen belelkesedett és különben is hasznos egy tapasztalt túrázót is vinni az ilyen terepre (én a mászkálást bírom, de az útvonal követésével már bajban lennék egyedül...) Nagyon izgalmas hétvégét töltöttünk Boga-völgyében, végigtúráztuk a Szamos-bazárt, megnéztük a Csodavárat és hazafelé még  Medvebarlangra is jutott idő. A túra igazán nem tapasztalatlan kirándulóknak való (lánccal húzóckodás, ijesztően lejtős sziklás falszakas megmászása, barlang vizes kövein való ugrálás stb) de megéri! Sőt, így még sokkal jobb! Pedig én mint már előbb említettem tériszonyos vagyok, de a mászás nem készített ki. A kilátó pontokon mondjuk nem ültem ki a szakadék szélére, mint a többiek, de a lényeget így is élveztem.

946642_10151394274582066_1621971320_n.jpg

249118_10151394274632066_693991099_n.jpg

400771_10151394278027066_1224374224_n.jpg

Csodavár

263240_10151394274522066_847705383_n.jpg

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre: Réka, Zsuzsi, Loki, Tomi, Jutka, Rozi, Terka, Viki, Peti, William Wallace, Dorottya, Vera, Minna, Laci, Stephanie, Ági, János, Öcsike, Ágika, Ágika, Panni, Bogi, Nala, Vera nénje, Lajos bátyja, Enikő, Attila, Ádi, Beni, Erika, Ricsi, Rebeka, Picimama, Picipapa, Gabika, Árpika, Ákos, Pacal, Apa, Klári, Anya, Feri, Lali, Jago, Nagymama, Nagypapa, Bella, Manyika, Attila, Marci, Áron, Noémi, Gabó, Ági, Anó, Szeli, Gyuszi, Eiti, Gyuri és remélem nem hagytam ki senkit.

Az elmúlt öt hónap igen eseménydús volt és nagyon élveztük, gyakrabban kéne utaznunk! A probléma általában az, hogy az embernek vagy ideje van, de akkor nincs pénze, vagy pénze épp lenne, de ideje nincs, mert állandóan dolgozóba jár... Mindenkinek hasonló szépeket kívánok!

945451_10151379800007066_92263523_n.jpg

942131_10151394272822066_314101674_n.jpg

Szamos-bazár túra

944596_10151394259597066_558368003_n.jpg

Már Romániában

577750_10151293674792066_616377700_n.jpg

395599_10151379800972066_2130705085_n.jpg

Címlapfotó

417916_10151379800802066_128447697_n.jpg

A fiúk játszanak

933918_10151394274482066_1940216683_n.jpg

486858_10151394277347066_172898954_n.jpg

Forgalmi dugó erdélyi módra

hernzo.jpg

ladzb.jpg

cello.jpg

gyéker.jpg

A Gyökér

935589_10151394277202066_1557798758_n.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://akapussi.blog.hu/api/trackback/id/tr695330609

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása